Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.

csak anyanyelvén tanul meg írni és olvasni, a magyar nyelveit csak beszélgetés farmájában művelik. A II. osztálytól fokozatosain tanulnak magyarul is írni és olvasni, majd párhuzamosain tanítják a két nyelvet és irodalmat, ügyelve a tárgykörök helyes elosztására. A nemzetiségi iskolák számszerű kiterjesztésére ebben a cikkben sem történt kezdeményezés annak ellenére, bogy a német nemzetiségiek polgári jogainak elismerése már megtörtént. Az elvi kérdések fejtegetésében ugyan utalás történt az alkotmánynak „valamennyi nemzetiséget" érintő rendelkezéseire, de ekkor még rájuk vonatkozó kezdeményezés nem történt.

Vi A központi szervezés megszűnése ellenére a belyi és területi oktatásigazgatási szervek továbbra is foglalkoztak ai nemzetiségi oktatás kérdésével, igaz, megtorpanás a tanácsok megalakulása után itt is észlelhető. A megyei oktatásügyi osztályok iratanyagában a helyi és területi szervezésre vonatkozó anyag meglehetősen hiányos, de a tanévenként készített összefoglaló jelentésékből és munkatervekből mindez eleve következik. Baranyában az első adat az 1953 54-es tanévre vonatkozik, de az előző tanévre is történik visszautalás, amiből nyilvánvaló, hogy a délszláv nemzetiségiek általános iskolái és nyelvoktató iskolái folyamatosan működtek, bár létszámuk — elsősorban az anyanyelven oktatóké — csökkent és a német nemzetiség nyelvoktató iskoláinak szervezése ekkor, de lehet, hogy még korábban elkezdődött, sőt bizonyos eredményt a szervezők már el is érték. A rendelkezésünkre álló adatokból a szervezés elkezdésének és eredményének bekövetkezése pontos idejét megállapítani nem tudjuk. A már említett 1953'54-es tanév értékelése sorain Baranya megye Tanácsa V. B. Oktatási Osztálya az alábbi tevékenységről számolhatott be. A megyében 6 délszláv nemzetiségiek anyanyelvén oktató iskola 'működött 215 tanulóval. Fejlődőnek mondják, számszerűleg azonban nem jelölik meg a tantárgyként történő oktatást. Román nyelvű általános iskola is működött a megyében. Alsószentmártonban. A német nyelvet tantárgyként 39 általános iskolában tanították, az oktatónevelő munka eredménye ezen a területen is javuló, mennyiségi fejlődésről azonban itt sincs szó. Feltételezhető, hogy a nyitva, álló jogi lehetőséggel élve, spontán kezdeményezés történt. Kedvezőnek ítélik a délszláv diákotthon (Pécs) létrehozását, nehézséget jelent viszont, hogy még nincsenek kellően ellátva szakképzett nevelőkkel, és a tankönyvek sem elégítenek ki miden igényt. A járási és megyei szakfelügyelők szakértelem hiányában a nemzetiségi iskolákat csak elvétve látogatták, így az oktató-nevelő munka sem lehetett eléggé egységes. Feladatául a megyei osztály elsősorban a délszláv nemzetiségek anyanyelvi oktatásának minőségi javítását és az iskolák benépesítésére történő szívós agitációt tűzte ki. Benépesítési problémával ekkor a központi (pécsi) iskolák küzdöttek.

15 Visszaesés topasztalható a délszláv nemzetiségiek anyanyelven oktató iskoláinak számában az 1954155-ös tanévben. A már csak négy, még működő iskolában 165 tanulót oktattak. Működött a romáin tannyelvű allsószentmártoni iskolai is. A nemzetiségi nyelvet tantárgyként 51 iskolában tanították 2216 tanulónak. Közülük 37 iskolában a német, 14 iskoláiban vailaimélyik délszláv nyelvet (mindéin valószínűség szerint a horvátot). További visszafejlődésről is beszámolták, megszüntetendőnek említették a versendi (horvát tannyelvű) iskolát. Az előző tanévhez viszonyítva, amikor a ,,tannyelvű" és „nyelvoktató" iskolákat rendszeresen látogatták, ebben a tanévben csak részben kaptáik szakfelügyeletet. A központi szakfelügyeletet ugyanis a minisztérium •megszüntette. A délszláv tannyelvű iskolák felügyelete nem történt meg. Az iskolák szakmai munkáját értékélve javuló eredményről számol be az a/só-