Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon (1941-1945)

mieink Magyarországon, hogy a frontra küldjék őket, és lelőjék, mint a mieinket Magyarországon, hogy Szlovákiában olyan ikutya életük legyen, mint a mieinknek Mogyoró rsz á go n " .

8Olaszország kapitulációja 1943 nyarán fontos hatással volt a szlovák-magyar kapcsalat alakulására. A Kállay-kormány stockholmi és ankarai titkos tárgyalásai a nyugati hatalmaikká! nem voltaik ismeretlenek a szlovák vezető körök előtt sem, amelyek izgatottam lestek, követi-e Magyarország az olasz példát? Tiso és hívei Magyarország esetleges „kiugrásában" támaszt reméltek ahhoz, hogy a vazallus! szerepből maguk is kilépve jogcímet nyerhessenek a Csehszlovákia helyreállítását célzó tervekkel szemben az önálló szlovák állam fenntartás ára, és a megrögzött németbarátoktól megtisztítandó rezsim átmentésére. Az utóbbiak azonban, élükön Tukával, valamint Mach belügyminiszterrel, Magyarország háborúból való kilépésére azért vártak, mert ez lenne az a rég sóvárgott pillanat, amikor a déli revíziót a mérnetek megengednék.

83 Előttük volt a példái: az olasz „árulás" után a németeik szabad kezet adtak Horvátországnak oz eddig olasz uralom alatt volt Dalmáciára.

84 A német kormánytól valóban érkezett a szlovák kormányhoz egy félhivatalos felszólítás, hogy „szükség esetén" vegyen részt csapataival Magyarország megszállásában, s bár Tiso elhárította ezt, igen kérdéses, hogy adott esetben képes lett volna-e ellenállni Tuka és Mach nacionalista tomeghangulatot szító, és airra támaszkodó irányzatának.

00 Magyarország azonban mozdulatlan maradt. Kállay újabb nem hivatalos megbízottja, Baross Gábor volt országgyűlési képviselő, 1943 szeptemberében Tukától azt a választ kapta, hogy Szlovákiát köti a Németországgal fennálló szövetsége, s ezért semmiféle olyan kombinációba nem mehet bele, amely a németeket a Káírpát-medencében „téridegennek" (Raumfremd) ítéli; Tiisohoz pedig be sem juthatott, mert rendőrileg azonnal kiutasították Szlovákia területéről.

86 A háború menetének alakulása és a szlovák vonatkozásban is sikertelen magyarországi nemzetiségpollitika 1943 őszén újból megszólalásra késztette a mellőzöttségéről panaszkodó Bazovsky Lajost - egykori losonci „zsupánt", aki megfeledkezve arról, hogy 1938-ban parancsuralmi berendezkedést követelt a magyar kormánytól, hogy így több esélye legyen a területrevízió Németország részéről való támogatásaira, most liberalizmust és demokráciát hirdetett, s azt állította, ha reá hallgattak volna, akkor minden másként történik, s ő „a jelenleg még mindig inkább csak káderszerűen fennálló" — valója bain teljesen fiktív — Szlovák Nemzeti Tanács élén emelt főve! járulhatna a békekoniferenciG elé, hogy szót emeljen ott a szlovák-magyar sorsközösség jegyében és érdekében. De úgy érezte, még most se késő; ő kész is megtenni a magyar kormánynak javaslatait, amelyekért „persze bizonyos rekompenzáció is járna". Földreformot sürgetett, amely kifognia a szelet a szélsőséges, a tulajdonjog szentségét veszélyeztető irányzatok vitorláiból. De figyelmeztetett: „vészes kilátású lenne az az eljárás, hagy ingatlanak szlovák kezekből elvétetnének és fajmagyair kezekbe adatnának át". Elítélte azokat, akik a csehszlovák földreform magyar revíziójával kapcsolatban „a leg botrányosabb kobzosokat, fenyegetéseket, rémijesztéseket s ki üldözéseket eszközlik, tekintet nélkül arra, mibe ráncigatják be egyenesen az országot". Szerinte meg kell várni mindezzel a háború végét: „Ha megnyerik a háborút a németek, és szabad kezet adnak kormányunknak e téren, atkkor a tót telepeseket karóba is húzhatják, de ha nem, akkor a legszörnyűbb következményű katasztrofális bllaimázs lesz a dolog vége!" Azt javasolta továbbá, hogy a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályából csináljanak önálló nemzetiségügyi minisztériumot, s vegyék kézbe az 18Ó8. évi nemzetiségi törvény végrehajtását.

87