Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon (1941-1945)

ajánlott a kommunista és csehszlovák irányzatok ellen, az ezek miatt Szlovákiát állítólag fenyegető német megszállás elhárítására; célzásokat tett a németektől való távolodás szükségességére; hangsúlyozta a gazdasági egymásra utaltságot, s hogy Szlovákiának azért is Magyarország felé keli orientálódnia, mert népe számára nem az elmagyarosodás, hanem az elcsehesedés, vagy eloroszosodás lenne az igazi veszély. A szlovák-magyar megegyezés előmozdítására „fehér lapot" ajánlott fel Tisonak: írja rá kívánságait. Minthogy ekkorra már a szloválk vezető körök egy része felismerte, hogy a „németek csúnya, kétszínű játékot űznek a közép-európai kisebb államokkal, s már csak a bizonytalan jövő szempontjából sem volna kívánatos ily játék eszközéül szolgálni",

00 Kállay ajánlata nem volt hatástalan Tisora, mégha ez utóbbi utalt is airra, hogy a „szentistváni gondolat" propagálása miatti bizalmatlanság, s a magyarországi szlovákokkal való bámásimód miatti felháborodás jelentős akadálya a maga részéről is igen 'kívánatosnak vélt közeledésnek.''

1 Kállay a budapesti szlovák követ előtt a szentistváni gondolatról úgy nyilatkozott, hogy az „semmiképpen sem érinti a szlovák állam szuverenitását", hanem csupán a Kárpát-medence népeinek „mindörökké való egymásra utaltságát" fejezi ki, s Szlovákiától mást nem kíván, mint Magyarországgal való gazdasági, politikai kapcsolatainak megjavítását, elmélyítését. A pozsonyi magyaT követ útján is igyekezett eloszlatni a szentistváni gondolattal kapcsolatos „félreértéseiket".

02 Nagy Vilmos honvédelmi miniszter 1943. május 11i szegedi beszéde azonban elárulta az igazságot: „Aki tőlem azt kérdezi, miért harcol a magyar messze idegenben, annak azt mondom, azért, -mert a magyarságnak vissza kell szereznie azt, ami az övé volt".

03 A magyarországi szlovákságot ért sérelmeket most már Böhm helyett, akit többé nem voltak hajlandók a miniszterelnökségen fogadni, Jozef Kelemen, a Szlovák Nemzeti Egység Pártjának főtitkára tette rendszeresen szóvá, a szlovákiai sajtó által erőteljesen támogatva. A sajtótámadások visszaverése, Kelemen követeléseinek visszautasítása érdekében, de főleg az elkövetkezendő béketárgyalások alkalmával való felhasználás célzatával a nemzetiségi ügyosztály egy 1943. március 23-i utasítás alapján megkezdte a szlovákiai magyar kisebbséget ért sérelmek összeállítását, felhasználva hozzá a pozsonyi magyar követ jelentéseit, Esterházynak a szlovák kormányhoz intézett bead ványait, a Szlovenszkói Magyar Pártnál nyilvántartott sérelmek jegyzékét, a szlovákiai sajtó termékeit, a magyar belügy miniszteri um szlovákiai bizalmas értesüléseit. A szeptemberre elkészült, s a továbbiakban folyamatosan kiegészített anyagot páncélszekrényben őrizték.

64 A magyar-szlovák viszonynak ez az újabb alakulása a németeket természetesen igen érdekelte és foglalkoztatta. Ludin pozsonyi német követ két ízben is mérsékletre intette a szlovák sajtót, de ezen túlmenő közbelépésre nem vállalkozott, bár április folyamán Gmelin német követségi tanácsos és Esterházy beszélgetése során felmerült egy Kállay-Tulka találkozó eszméje, amely az 1941 novemberi BárdossyTuka tanácskozás eredményéhez hasonlóan a viszony megjavulásához vezethetne. Ludin szenint azonban egy ilyen, feltűnés nélkül most nehezen létrehozható találkozó a szlovákok nagyfokú bizalmatlansága miatt - „amire van is némi okuk" aligha járna konkrét eredménnyel; a szlovák—magyar viszonyt „csak lassan és türelemmel" lehet megjavítani.

65 A pozsonyi magyar követ értesülése szerint a szlovákok „ez idő szerint nem óhajtanaik Magyarországgal barátságosabb viszonyt létesíteni", mert meg vannak győződve arról, hogy az elvesztett szlovák-laikta területek a háború után minden körülményeik közt úgyis visszakerülnek, s a magyarországi szlováksággal szembeni bánásmód csak fokozza a szlovák kisebbség 36. B. Helytörténetírás 1983/84 5ól