Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)
4. A szerb annexiós politika és a kisebbségi kérdés néhány problémája A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság által megszállt területek délszláv lakossága már 1918 őszén megszabadult a nemzeti elnyomástól. Részükről az a küzdelem, amelyet e célért folytattak, lezárult. Illetve a megszállt terület ama részén, amelyet a trianoni békeszerződés Magyarországnak ítélt, a szerb annexion ak, mimt 'számukra legkézenfekvőbb megoldásnak a támogatásával folytatódott a harc, de a megszállás révén ezt már birtokon belül, hivatalos támogatással, a katonai erő fedezetével tehették. Az e területem élő kisszámú délszláv internacionalista fellépése a délszláv nacionalizmussal szemben tiszteletreméltó volt, de nem meghatározó. Az eddig uralkodó nemzethez tartozó pécsi-baranyai magyarok számára a kisebbségi sorba kerülés perspektívája menüit fel a megszállás alatt, érthető tehát, ha harcában az osztályérdekek mellett és azok által meghatározottam a nemzeti szempont, a nemzeti elnyomatás, illetve annak tartós lehetősége elleni küzdelem előtérbe került. Számukra tehát úgy merült fel a kérdés, hogy a nemzeti többséghez vagy kisebbséghez fognak-e tartozni a békeszerződéstől függően. A megszállás kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásaiig a magyar progresszív erők az önrendelkezési jog érvényesítéséért, azt követően - imint láttuk - a szerb megszállás ideiglenes meghosszabbításával az autonómiáért harcoltak. Más volt a helyzet a terület németajkú lakossága esetében. Számukra csak kisebbségi perspektíva kínálkozott, de nem volt közömbös, hogy melyik oldalon és milyen. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban őket kezdettől fogva, mint a korábbi ellenséges államinak, az Osztrák-Magyar Monarch iának egyik uralkodó nemzetéhez tartozókat kezelték, és az új délszláv államban megbízhatatlan idegen elemként vették számításba a magyarokhoz hasonlóan. Ez a helyzet a Magyar Tanácsköztársaság leverése után sem változott. A Szerb-Horvát-Szlovén állam vonakodott elfogadni a versailles-i békerendszer kisebbségi rendelkezéseit. Hosszas huzavona után csak 1919. december 5-én írta alá Pas res a békeszerződést Ausztriával és Bulgáriával, s ezzel együtt a kisebbségi szerződést, míg a többi államok már szeptember 10-én aláírták. 8 ' 5 A Vajdaság Nagy Népi Szkupstinája ugyan még 1918. november 25-én olyan határozatot hozott, mely szerint ,,A Népi Igazgatóság az összes népek teljes szabadsága és egyenjogúsága alapján fogja igazgatni a megjelölt területet". Bánát, Bácska és Baramya Népi Igazgatósága a fentiek értelmében elhatározta, hogy az igazságügyi megbízott készítsen rendelet-tervezetet a Nagy Nemzeti Tanács részére a többi nyelv bírósági és közigazgatási eljárásba való bevezetéséről Bánát, Bácska és Baramya területén. 84 E rendelkezés azonban a megszállt terület német lakosságára vonzó hatást alig gyakorolhatott, annál inkább az a tény, hogy a Vajdaságban — ahová akkor Baranya megszállt részét is soroltaik - a földreformot ,,a nemzeti kisebbségek ellen irányuló vállalkozásként gondolták el és következetesen úgy is hajtották végre". 85 A németeket és a magyarokat nem vették fel a foldj u itatásra jogosultak listájára, így földet nem is kophattak. Jellemző, hogy még a szlovák kisebbség is hátrányos megkülönböztetésben részesült. Ráadásul a földreform törvényt Baranyára ki sem terjesztették. Pontosabban Pandurovics kormánybiztos 1919. szeptember 28-án kiterjesztette annyiban, bogy annak alapján zároló vették a háromszáz bektárnál nagyobb birtokokat. 86 Majd 1921 tavaszán Rajics futárt küldött Belgrádba az SzHSz kormánytól arra kérve engedélyt, bogy a földosztást a megszállt területen is megkezdhesse, mert enélkül a magyar és német parasztok megnyerésére lehetőséget nem látnak. 87
