Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Andrásfalvy Bertalan: A nemzetiségi és néprajzi csoportoik szerepéről

het mint kulturális egészet, melynek tagjai közt az értékrend azonos, állandóo' kicserélődik, egységesül és mindenkire érvényesen megfogalmazható. Az így vizsgálható népcsoport lehet egyetlen fallu, de gyakran ennél nagyobb is, elsősorban nem térbeli egység, hanem összetartozó, egymást ismerő, egymást ,,mi"-ként felfogó és kiegészítő emberek közössége, mely képes minden tekintetben, - számszerűleg és testileg is megújulni, vagyis összeházasodási egység is.'' Néprajzi csoportnak nevezem azt az egységet, mely a klasszikus néprajzi módszerű vizsgálódás tárgya lehet. A néprajzi csoportra ugyanúgy vagy megközelítőleg érvényesíthető a tengerentúli törzsi társa dali maik kutatása közben kialakított módszer egy összefüggő kultúra Ills szerkezet megismerésére. Egy nép műveltsége, értékrendje stb. - a benne működő, azt alkotó néprajzi csoportok műveltségének, értékrendjének összessége, - de nem csak összege, hanem, — erre is következetesen alkalmazható az az elv, hogy az egész több, mint a részek összege, - vam valaimi sajátossága is, mely csak ebben a méretben, kategóriában érvényesül és nyilvánvaló. A rész és egész sajátos kapcsolata, összefüggése a néprajzi csoportnál kisebb egységekben, kategóriáikban is szemlélhető. Az egyén jellemezhető csak lélektanilag egészként, a család mégis több és más, mint tagjainak néha egymással teljesen ellentmondó jellemeinek összege. A család egységét éppen a tagok különbözősége biztosítja. Külön szerepék, — de egy célú és szellemű szándékkal, programmal. A néprajzi csoiport sem jellemezhető úgy és azokkal az ismérveikkel, mint amivel az egyén írható le. A néprajzi csoportban ugyanúgy ellentétes jellemek és szerepek alkotnak egységet, hasonlóan a családhoz, de egészein más szinten. Egy néprajzi csoport műveltségét nem találjuk meg egészében egyetlen tagjában sem, s mégis egész és részeiben összefüggő, egymást föltételező részekről van szó. Egyik román kolléga hasonlata jut eszembe erről az egységről, a népi kultúra, tudás elosztásának mikéntjéről: ez a határjárásról szól: Régi szokás volt ez nálunk is, náluk is, hogy tavasszá

1

! bejárták a falu határát, megújították a hattárhállmokat. Egy falu határkerülete néha meghaladta a 40 kilométert is, s ennek futását kőről kőre, fáról fára senki sem ismerte elejétől végéig - de a falu ismerte. Mert a határkerülő csapatot mindig az a lakos vezette, melynek birtoka, legelője, szőlője, kaszálója, halászó vize éppen a határvonalon haladó határjárók közelében volt, mintegy így a saját határait mutatta meg a falu határaként. Ez átvitt értelemben is érvényes, és fordítva is. A népiajzi csoport minden tagjának, belső egyéniségének magyarázatához hozzátartozik az is, hogy melyik csoport tagja, melyiknek milyen része. Csak a néprajzi csoport vethető össze tehát Malinovski, Boas, Benedikt stb. által kutatott népek helyi kultúrájával, azzal az egésszel, melyet megragadni, jellemezni kívántak.' Az az elv, mely egy kultúra szerves egységét, szerkezetét hangsúlyozza, továbbvihető nagyobb, több néprajzi csoportot, nemzetiséget egységbe foglaló tájakra, népekre, országokra is. Ahogyan nem lehet megmagyarázni egy néprajzi csoporton belül egyetlen egyén vagy néprajzi jelenség szerepét sem az egész műveltség, az egész néprajzi csoport ismerete nélkül, — úgy kell továbblépnünk és felismernünk, hogy egyetlen néprajzi csoport (vagy nemzetiségi-néprajzi csoport) sem érthető meg az őt körülvevő, vele együtt élő, vele egy nagyobb egységet képező egész ismerete nélkül.

8 Ez azonban nem csak az ismeretre szorítkozik, mert az ismeret csak a valóság megközelítésének, ábrázolásának a módja. A valóságban is így van, legalábbis föltételezhető, hogy az egyes néprajzi csopor-