Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nádor Tamás: Adatok és dokumentumok a pécsi ünnepi játékok történetéből (1933-1938)

„Percek alatt egyhangúlag megállapítást nyert, hogy a Dóm téri előadásban grandiózus lehetőségek rejlenek, s bizonyos, hogy a nagyhatású misztérium minden szépsége maradéktalanul érvényesülhet abban az esetben, ha a tér átépítésével a közönség megfelelő elhelyezéséről gondoskodás történik" - számolt be a Dunántúl.

22 Ugyanezen a keddi napon délután a Katolikus Kör zsúfolásig megtelt dísztermében dr. Vasváry Ferenc egyetemi tanár mutatta be a közönségnek Újházy Györgyöt, aki ,,A színházművészet költészete" címmel tartott szuggesztív erejű előadást. Hamarosan külön bizottság alakult, mely március 18-án tartotta első ülését dr. Nendtvich Andor polgármester elnökletével. Ezen Kelemen Andor apátplébános ismertette a tervet: a székesegyház déli része előtt előadnák Újházy György Missa Sollemmisét. Az előadásokat június 11, 12. és 13-ára tervezték. Az elkészült költségvetés hozzávetőleg 20 000 pengő kiadást irányzott elő. A rendezést a belvárosi egyházközség vállalta magára, de 5000 pengős anyagi támogatást kért a várostól. Kalenda Lóránt műszaki tanácsos felszólalásában hangsúlyozta, minden attól függ, hogy megfelelő tribün álljon rendelkezésre. Véleménye szerint egy ilyen tribün felépítése 15 000 pengőbe kerülne. Kristóf Károly építész osztotta Kalenda véleményét: szétszedhető vasból készült tribün létesítését javasolta, melyet máskor is fel lehet használni, így 10 év alatt amortizálná magát. Nendtvich polgármester ezekután megállapította, hogy a Missa Sollemnis előadása pénzkérdéstől függ. A város részt vállal a költségekből, de ne ez legyen a súlypont, hanem az egész társadalom hozzájárulása. Visnya Ernő felsőházi tag, a város akkoriban legtekintélyesebb pénzembereinek egyike,

23 kijelentette, hogy ha a város garantálja az 5000 pengőt, úgy a társadalom a 15 000 pengőt biztosítja. A pénzmágnás letette a garast: ezzel a Missa Sollemnis pécsi előadásának sorsa el is dőlt. Miután ezen az ülésen Visnya Ernő azt is megjegyezte, hogy nincs szükség vastribünre, a város mérnöki hivatala a fából, gerendákból ácsolt megoldás mellett döntött, és versenytárgyalást írt ki. Április 11-én elkészült a műszaki leírás. Ez a nézőtér befogadóképességét úgy határozta meg, hogy 2300 ülőhely és kb 900 állóhely legyen. Érdemes néhány mondatát idézni: ,,Az ülőhelyek közül 90 drb a középső tribünrész félmagasságában, azaz a látószög és megközelítése szempontjából legjobb helyen az előkelőségek számára van fenntartva, cca 60 cm ülőszélesség figyelembevételével. Az állóhelyek a nézőtér függőleges tagozatának megfelelően a nézőtér két oldalán nyernek elhelyezést, az ülőhelyek szempontjából már gazdaságosan ki nem használható területrészen. Az ülőhelyek elrendezés szempontjából az előkelőség elhelyezésére szolgáló rész kivételéve! 5 csoportra tagozódnak. Ezek közül a fenntartott helyek elé eső 9 sor, továbbá a mögéje eső 13 sor mint I. és II. rendű helyek jönnek figyelembe, mint amely helyekről a színpadi cselekmény a legkisebb vízszintes látószög alatt szemlélhető. E két csoporthoz csatlakozik az északi oldalán elhelyezkedő 5 sor ülés, mely látószög szempontjából a legkedvezőtlenebb, így III. rendű helynek minősítendő." A mérnöki hivatal versenytárgyalására hét vállalkozó nyújtott be árajánlatot. Ezekkel május 15-én foglalkozott a pécsi ünnepi játékok intézőbizottsága, mely a tribün költségeire hozzávetőleges számítás szerint 6000 pengőt állított be a költségvetésbe. A legkedvezőbb ajánlatot Paulovics és Bircsák ács- és kőművesmesterek tették: a színpad és tribün, valamint a két világítótorony megépítését 13 700 pengőért vállalták, és ígéretet tettek, hogy lebontás után a felhasznált faanyag felét a város rendelkezésére bocsátják. A bizottság ekkor nem hozott döntést. Dulánszky Jenő mérnök tovább alkudozott és tárgyalt a fakereskedőkkel és vállalkozókkal. Ennek eredményét május 19-én, újabb ülésen ismertette. Úgy számolt, hogy ha a város megveszi az összes szükséges faanyagot, akkor ez a legolcsóbb ajánlat szerint is