Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Szkladányi Péter: Színházi zene Pécsett a 19. százaid első felében

„Cserni György vígjáték (!) magyar és rácz népdalokká!! jött színpadra. Bizony gyenge mű ez; mint halljuk ez előtt 20 évvel készíté Balogh István, midőn még eredeti darabjaink sokkal kevesebben voltak mint most, s ízlésünk is más; talán akkor több szerencsét is tehete. A rácz népdalok helyett örömestebb hallott volna míveltebb közönségünk egy becsületes sola áriát, vagy kettős dalt, de hiszen az alsóbb rendüeknek is kell ám vasárnaponként valami ollyas könnyű, mit egész héten dudorázhatnak munkájuk mellett; hiszen ő érttek is esett le a bagoly a fáról."

m Most biztosam Mátray zenéjével játszották, hiszen az érdekes keveredése a rácz (szerbe népzenének és a verbunkosnak. Ez a zene pedig - a kritikus finnyás megjegyzései ellenére - nagyon tetszhetett a pécsi szerb-horvát nemzetiségűeknek, akik ehhez hasonlót színiházban eddig nem hallhattak. Pály társulata május 18-án Kisfaludy Károly: Kemény Simonját játszotta, „ezt követé Dobozi halála néma ábrázolat 6 szakaszban ének mellett."

107 Kisfaludy drámájából Arnold György 182ó-ban daljátékot írt, de a cikkből nem derül ki, hogy ezt adták-e elő. Május 20-án ,,Nagy József és Döme Lajos jutalom játékul a .garabonciás diák" (Munkácsy János) adatott. Muzsikáját öszveszedte népdalokból Pály Ëlek. A címszerepet Döme, a kántort Nagy adták. Színteremünk tömve vollt. A Tar kertet (korabeli pécsi szórakozóhely) ábrázoló függöny Döme úr által festetett s első megpillantás alkalmával tapsot nyert."

108 A korszak kedvelt fogásaként prózai darabok szüneteiben is hangzott néha zene. Például május 21-én Töpfer: A királyi parancsolat c. vígjátékának felvonásai között „Pály úr és Pályné asszony köz kívánatra a 'Tolvaj szarka' c. operából kettős dalt énekeltek köz elégedésre."

109 Gyakori volt egy sikeres színdarab aktualizálása a helyi viszonyokra, amellyel bizonyára mulatságos hatást értek el. így Pályék Treitsohke, eredetileg Aline, Königin von Golkonda c. operáját Aline - vagy Pécs a világ más részében címmel játszották május 27-én.

110 Az eredeti darab zeneszerzőjét nem ismerjük, de biztosan nem azt játszották. Pontosan egy évvel korábban ugyanis Budán Pály és Szentpéteryné ebben a darabban a „Megnőttek-e már a fáik a Duna mellett" és a „Tán egy óra volt, tán két óra volt" kezdetű népies műdalokat énekelték.

111 Bizonyosan Pécsett is így volt. Pályék utolsó zenés darabja a Déryné által is igen dicsért Böuerle-mű, Az ál Catalani (zene Ignatz Schuster).

m 1835 őszén játszotta Kurt társulata utolsó szezonját. Tavaszra Abday Sándor színészei jönnek vissza Bajáról. Kérelmüket Scihn

eckenberger nyújtja be.

II:i Mást nem tudunk róluk. Utánuk August Karlitzky együttese szerződik Schneckenbergerhez. Az igazgató hat éves zágrábi sikereire hivatkozik, az „ottani közönséget teljes megelégedéssel mulatta és magát erkölcsösen viselte."

114 Több operát játszottak, de pontosan csak egy fennmaradt színlap tudósít 1837. március 18-án Boieldieu: Die weisse Frau (La Dame blanche, A fehér asszony, 1825) c. operájának előadásáról Louise Jekl énekesnő javára. A társulat további tagjai: Bionik, Gonibau, F. Karlitzky, Werner urak; Karlitzkyné, valamint Kzir és Wagner kisasszonyok.

110 A Honművész K. J. aláírású pécsi tudósítója szerint a ,német színjátszó Társaság Karlitzky Ágoston igazgatása alatt városunkat elhagyván helyébe a szíves óhajtással várt nemzeti dal színésztárisaság Kilényi igazgatása alatt érkezett, mely márcz. 27-én kezdé mutatványait 'Tanikrét' hős daljátékkal, ßa/ay Mária a címszerepben (!) kedvező sikerrel működvén tapssal tiszteltetett, valamint Lipcsey Klára (Ameneida (Amenaide)) és Latabár (Argirio) is. Dicséretesen vitték szerepeiket és csinosan öltözködtek Szatmáryné (Isaura), Király (Arbassamo (Orbazzano)). Eszter, Póka, Király (udvari asszonyok) Kecskés (syracusai nemzetek) dicséretesen végezték kardaljaikat. Rossininek e hangszerzeményét annyival inkább vétlen figyelemmel adó a hangászkar, minél tökélyetesebb igazgatóra talált Vi'íf Ferenc (János!) úrban, a helybeli székes-