Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Glósz józsef: Hainer Ignác — A nemesi értelmiség a reform kori Baranyában

Utolsó tudósítását az 1843. évi első megyei közgyűlésről írta. Gömör megyének a nemesség állandó fegyverben tartására és gyakorlására vonatkozó javaslatához fűz megjegyzéseket. Nem utal a javaslat hátterére, hogy nyilván az egyre sürgetőbben követelt közteherviselés ügyét akarta keresztezni. Az inszurrekciót történelmi relikviának minősítette, amelyet nem érdemes feléleszteni. Míg a nép milliói még egy rozzant puskát sem tarthatnak, addig néhány százezer, jórészt műveletlen emberből álló kasztot akarnak fegyverben tartani - annyi mint egy gyermek kezébe borotvát adni.

1

"

1 A választójoggal és az inszurrekcióval kapcsolatos fejtegetéseiből kiderül, hogy Hainer, a nemes már semmiféle érzelmi közösséget nem érez a nemesség többségét alkotó több százezres tömeggel, és az őket összekapcsoló jogi kötelékeket is elvágni igyekszik. Egyrészt tágítva, másrészt szűkítve a társadalom közösségi kereteit; feloldódva az ország minden polgárát felölelő nemzetben, elhatárolódva a vagyon és szellem kiváltsága jegyében. Polgári elvei a birtokos nemességet sem kímélik, ha személytelenül, osztályként tekint rá: „Köznemességünk... mitsem gondolva az őszi, tavaszi, nyári vetemények vesztével, ha nem is roppant terjedelmű, de roppant mélységű földjei öntözéséről lemond. Legalább igen becses énjét a kiaszástól megmentendő önmagát potentírozott erővel öntözgeti, elmellőzve a hideg forrásvizet, ami könnyen reumát okozhat, tehát ezen egyedül üdvözítő elixírhez folyamodik".

11

' Johann Nepomuk Nestroy, a bécsi színházi világ népszerű komédiaszerzője egy bohózatának nyomán ilyennek festi a magyar társadalom arculatát: „Kiknek jutott a szerep a felső emeleten játszani, flegmatikusuk a közügyeknél, colerikusok a magánügynél. Kiknek a földszinti szerep jutott osztályrészül, bús melancholiával kénytelenek szemlélni, mint mázolják be avatatlan kézzel intriquant Huczibuczok a kedves Ideált. A sanguinikusok, számuk napról napra olvad, ha mégsem fogynak el, az azért van, mert az ifjú nemzedék tűzzel lép a lelépő csüggedtek helyére, hogy ők is részt vehessenek az illúziók termékeny mezején az aratásban, melynek minden kalásza egy keserű csalódás! Ám de küzdés az élet! s ezért ca ira, ca ira, még nem veszett el az emberiség . . .""

8 Ez volt utolsó tudósítása a Pesti Hírlap részére. Az idézett rész talán válasz arra is, hogy miért az utolsó. De minden csalódása, keserűsége ellenére sem adta fel a küzdelmet, folytatta munkáját olyan kiemelkedő személyiségek, mint Kossuth Lajos, később Batthyány Kázmér fegyver- és munkatársaként, vállalva a forradalmat és a szabadságharcot is. JEGYZETEK 1 Magyarország története 1790-1849. Főszerk.: Mérei Gyula. Akad. Kiadó, Bp. 1980. 2 I. m. 499. o. 3 I. m. 590. o. * I. m. 595. o. Tas Károly: Baranya vármegye 1848-ban. Specimina Dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis 203. Történelmi Intézet Értekezései 21. 5—6. o. 8 Németh Béla: Baranya Szent-Istvántól a jelenkorig. In: Várady Ferenc (szerk.): Baranya múltja és jelenje II. Pécs, 1897. 668. o. 7 Szüfs Emil: Baranya megye 1848-49-ben. In: Baranyai Helytörténetírás 1973. A Baranya megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. 17. o. 8 Vörös Márton: Pécs-Baranya részvétele az 1848-49. évi szabadságharcban én. Ismerd meg Baranyát I. 3-5. o,