Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

kályhás 37, kőfaragó 25, szobafestő és mázoló 42, béltisztító és hentes 1, órás 53, vésnök 1, ortopédiai műszerész 3, cipőfelsőrész-készítő 29, vegytisztító 1, szűcs és női kalapdíszítő 1, épület- és műlakatos 1, lakatos és rézöntő 1, vas- és fémesztergáfyos 1, fémlakatos és lemezelő 1, ékszerész 1, orgonaépítő és asztalos 6, műasztalos 1, lakatos és bádogos 3, ércöntő és lakatos 1, bádogos és szerelő 1, szitás és sodronyfonó 1. összesen: 9101 tanonc. Pécsi és baranyai ipartestületek tamanoaii 1901-1921 között összesen: 11 376 fő. Igy Pécsett a 21 év távlatában évente átlagosam 433 tanonc lépett a tanoncélet kapujába. Mivel Pécs város kivételével ez a szám 2275 fő, így erre a területre évente átlagosan 108 tanonc jut. Egész Baranyára ez 541 tanonc. A táblázatból kitűnik, hogy igen jó volt a szakmai utánpótlása a mészárosoknak, az asztalosoknak, a cipészeknek, a kovácsoknak, a szabóknak, a sütőknek, a hentes és mészárosoknak, a borbélyoknak, a lakatosoknak, a szobafestőknek, a henteseknek, az ácsoknak, a bádogosoknak, a műszerészeknek, a kőműveseknek, közepesnek tekinthető a kefekötőké, a kádároké, az esztergályosoké, a székeseké, a mérlegkészítőké, a kalaposoké, a géplakatosoké, a böröndösöké, a fogműveseké, a nyergeseké, a Villanyszerelő és lakatosoké, a kosárfonóké, a műszerész és villanyszerelőké, a bognároké, a mázolóké, a cserepeseké, a puskaműveseké, a haraingöntőké, a fodrászoké, a szobrászoké, a rézöntőké, a szíjgyártóké, a könyvkötőké, a harisnya kötőké, az aranyműveseké, a művirágkészítőké, a kárpitosoké, a reszelővágóké, a csizmadiáké, az argonakészítőké, a cukrászoké, a ruhafestőké, a kályhásoké, a kőfaragóké, a szobafestő és mázolóké, az órásoké, a cipőfelsőrész-készítőké. A többi fel nem sorolt mesterségek szakma'i utánpótlása az adatok alapján gyenge volt. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a pécsi-baranya'i tan one oktató s a századfordulót követően megerősödött, változott, kiegészült a tananyag, valamivel jobbak lettek az oktatás körülményei. Külön korszakként kell felfognunk az antant-szerb megszállás alatti (1918-1921) iparoktatást, amikor kísérletet tettek egy szocialista szellemű ipariskola felállítására, az elsajátítandó tananyag pedig már az általános műveltség felé vezető utat jelezte. A legtöbb tanoncot foglalkoztató mesterségek 1901-1921 között Baranyában és Pécsett Mesterség és a tanoncok száma %-ban Kádár 1,15, asztalos 7,13, lakatos 9,81, borbély 5,10, bognár 1,52, sütő 2,87, mészáros 2,23, kovács 3,10, cipész 14,59, kőműves 6,90, szabó 20,62, bádoqos 1,77, molnár 0,58> nyerges 0,13, ács 1,70, szobafestő 0,36, órás 0,58, mészáros és hentes 1,98, szíjgyártó 0,86, géplakatos 0,90, esztergályos 0,46, mézesbábos 0,16, hentes 1,12, csizmadia 0,81, köteles 0,23, kalapos 0,30, kályhás 0,31, kocsigyártó 0,58, székes 0,22, kapcás 0,31, aranyműves 0,14, műszerész 1,28, művi rág készítő 0,15, orgonaépítő 0,22, cukrász 0,79, ruhafestő 1,16, kőfaragó 0,21, szobafestő és mázoló 0,36, cipőfelsőrész-készítő 0,25, kárpitos 0,49, kefekötő 0,15, mázoló 0,19, harisnyakötő 0,12, mérlegkészítő 0,14, bőröndös 0,15, fogműves 0,44, kosárfonó 0,28, puskaműves 0,39, fodrász 0,60, szobrász 0,13, rézöntő 0,19, könyvkötő 0,49, lánckovács 1,20. A táblázatban csak azokat a mesterségeket közöltük, amelyeiknek képviselői, mint tanoncok, megyei viszonylatban meghaladták a 0,10 százalékot. A felsorolt mesterségek közül több a hagyományos szakma, amelyek évszázadok óta léteznek. Néhány hagyományos mesterségből alakult ki, a munkafolyamatok specializálódásával, tehát egy szakmán belül is a munkafolyamatok letisztulásával, a a munkamegosztás kialakulásával önálló mesterségek jöttek létre. Vannak olyanok, amelyek korszakunkban teljesen új szakmák. A hagyományosak: kádár, asz-