Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Glósz józsef: Hainer Ignác — A nemesi értelmiség a reform kori Baranyában
kéri Hainert, hogy ajánljon valakit maga helyett, aki elveinél és tehetségénél fogva erre alkalmas. 105 Hainer tudósításait általában a negyedévenkénti megyei közgyűléshez kapcsolódva küldte fel, fő témáját is ez adja. Részletesen, jegyzőkönyvszerűen leírja az ott elhangzottakat, a közgyűlési jegyzőkönyvek szokványos táblabírói frazeológiájával. Érdekessé akkor válnak írásai, amikor személyes véleményét is hozzáfűzi a kérdéses tárgyhoz. Nézeteiben általában a haladó ellenzék, Kossuth, Perczel Mór felfogása tükröződött, de nem határolta el magát a megye hangadó, konzervatív vezetőitől (Majláth, Kardos, Sauska, Nunkovits), mintha nem venné észre azt a különbséget, ami például az ifjú Majláth és Perczel Mór álláspontja között fennállt. Nem választotta el a hagyományos sérelmi politika kicsinyes duzzogását — amiben a konzervatív megyében sem volt hiány - a nagyívű reformpolitika koncepciójától. Az okot nem ítélőképességének fogyatékosságában, hanem inkább egzisztenciális szempontokban kell keresni. A fiatal, pályakezdő, vagyontalan ügyvéd aligha engedhettte meg magának azoknak a megyei hatalmasságoknak nyílt bírálatát, akiktől személyes sorsa függött. Meggyőződése - amely sokkal érettebb lett 1839-40 óta - és helyzete közötti kompromisszum fejeződik ki ebben a következetlenségben. Nem bírálta a megyei vezetők halogató, a reformkezdeményezéseket elsikkasztó taktikáját - a kérdések bizottságok, választmányok, országgyűlés elé utalása — a sérelmes rendeletek elleni formális tiltakozás mellett azok végrehajtásának gyakorlatát. Ahol nem érintett személyes érzékenységet, ott viszont keményen fogalmazott. Nem fukarkodott ugyan az olyan kitételekkel, mint ,,a szegény adózó nép javát mindég szívén hordó lelkes 2 od alispányunk ifj Majláth György", m „szeretve tisztelt alispánunk, Sauska Keresztély" 104 majd ismét Majláthról : „vajha nem ez lenne az utolsó stádium, melyben őt Baranya magáénak nevezheti" 10 ' — írja róla első alispánná történt megválasztása után, nyilván főispáni kinevezésére gondolva. E tiszteletköröktől eltekintve határozottan, helyenként szókimondóan állt ki meggyőződése mellett. A cenzúra által törölt, az orgazda papról szóló tudósítás kapcsán: „a kimaradásnak nem én és nem a Pesti Hírlap az oka, hanem egy harmadik hatalom, melynek fekete máza ellen még nálunk antidoctum nincs! Hogy a Beranger idézet és saját véleményem kimaradt, nem csodálom, de hogy a megyegyűlés tárgya nyilvánosságra ne kerülhessen, az váratlan és keserűen meglepő volt előttünk." 106 Ugyancsak a sajtószabadság és a nyilvánosság védelmében írja másutt: „Szegény nyilvánosság, mi nem fér rovásodra! Ma holnap ha egy zsiványt nem bírnak megfogni, ennek is a Pesti Hírlap lesz az oka!" - írja Czinderynek címezve. 10 ' Az 1841-43. közötti megyegyűléseken már Baranyában is mind gyakrabban kerültek a megyegyűlés elé a polgári átalakulás kérdései. Állásfoglalásaikra a „fontolva haladás" jellemző, amellyel a kikerülhetetlen dolgokat igyekeztek a minél távolabbi jövőbe tolni. E tárgyakról tudósítva Hainer is kifejtette a maga véleményét. Csanád megye javasolta a mészárszéktartás földesúri monopóliumának eltörlését. Bát a baranyai vitában többen elismerték a monopólium káros voltát, de a tulajdon szentségének tisztelete miatt mégis kitartottak mellette. Hainer maga is sérthetetlennek tekinti a magántulajdont, de vitatja, hogy az egyedáruság éppen olyan tulajdon lenne, mint valamely ingatlan. 108 Az 1842. évi első megyei közgyűlésen Perczel Mór a nagy távolságra levő pénzbeváltó helyek ürügyén nagyszabású beszédet mond, amelyben egy összefüggő gazdasági programot vázol, egy koncepcióba fogva össze a közteherviselés, a pénzügyi önállóság, a magyar nemzeti bank létesítése, a fiumei vasút, a magyar
