Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

A pénzügyi nehézségek is szóba kerülnek: „Második aggály, mely vita közben fölmerült és nemkülönben jóval lankasztá az élczlap létesítéséért fölhevült kedélyeket, a pénzügyi nehézségeket méltatá. Alig tartják némelyek hihetőnek azt, hogy Pécs—Baranya magyar értelmisége oly tömören sorakozzék egy magyar illusztrált élczlap köré, hogy azt, — tekintve az illustráczió felette tetemes költségeit — dédelgetni, vagy bár fömtartani is képes volna." Bízik azonban a magyar értelmiség összefogó erejében, amely képes lesz fenntartani a lapot. Kerülni kíván minden politikát, hiszen azzal három fővárosi élczlapunk „túlhajtottan is" foglalkozik. A közélet visszásságaira fog összpontosítani, mert már „nagyon is föl burjánzott a talaj". Nézzük az ígért nevelő célzatú humort: „Találkozom egy fiatal ismerősömmel — Hetykesy Jenővel az utczán. Hallom ön vicczlapot indít — szólít meg hetykén — való-e? Meglehet — felelék. íReméiem tehát, hogy megfogja kímélni egyéniségemet a kritizá.ástól. Oh mindenesetre! biztosítám őt, — hol hallotta ön azt, hogy a gyümölcsöt éretlen ficzkó korában kritizálta volna valaki?!!" Műfaját tekintve az egykorú élczlapokkal rokon: bölcs mondások, tárca, póruljárt csínytevőkön vett rajzos elégtétel a tartalom. Már ebben a lapban feltűnnek a külvárosi bosnyákok. Nem mondanak semmi szellemeset, csak kiejtésüket tartották mulatságosnak. Násztárics és Telhárics külvárosi bosnyákok dunnyogása. Nasz. Hoaioattod legújabb újság szoamszid? Telh. Hoaloani néem haloatom, mert a szeölőbe voltam baorért. Kiéről és miet mongya az oujság? Nászt. A toanfeíügyelőkről . . . Telh. Hoát még itt vannak? Ezóp monológiái címen pedig mély gondolatok füzérét nyújtja át a szerkesztő, melyek mindennapi bölcsességek finomkodó tálalásban. Az egész szám témáját a város, ill. a városi események szolgáltatták: a Mecseken sétáló párocskák, az Engel-féle gőzfürdő, a tanfelügyelői látogatás. Tipikusan első korszakbeli lap volt. A szerkesztő anekdotázó hajlamát még leginkább a tárcában - „Ezop, mimt műítész" — kamatoztatta. A „fölburjánzott talaj" kigyomlálására tett kísérletei meggyőződésünk szerint már kortársai szemében sem lehettek szellemesek, nevettetők. Nem tudjuk a beszüntetés okát - az iratanyag nem került elő, csak a bejelentés ténye —, de azt kell hinnünk, hogy Pécs-Baranya magyar értelmisége nem mutatott kellő önfeláldozó érdeklődést az előfizetésre. Ha összehasonlítjuk a két évvel később induló Veréb Jankóval, még hozzátehetjük, hogy szerkesztője sem mutatott elegendő képességet az élczlap fenntartására. 1885-ben a Veréb Jankó indulása idején már Budapest minden elsöprő hatása érvényesült. „A vidéki centrumok is eltörpülnek a főváros mögött. Lakossága nagyobb, mint egy pár nagy megyét kivéve egész vidékeké: hatszor olyan nagy, mint a legnagyobb vidéki városé; pénzintézetei uralkodnak az egész országban; a vidéki tehetséges ember budapesti lapokba ír, hogy neve némileg ismeretes legyen, a főváros legcsekélyebb kaszinójának működése ismertebb, mint a legelőkelőbb vidéki városokban létesült korszakalkotó reformok is."

5ü írta annak idején György Aladár. Ez annyira igaz volt, hogy már egy budapesti rokon előrelépést jelentett a társadalmi ranglétrán. Nem csodálkozhatunk, ha a Veréb Jankó is a fővárosi vicclapoknak, elsősorban a Borsszem Jankónak tükör-lapja volt közel négy évig. Csak lassan kerültek bele helyi figurák. Várady Ferenc kormánypárti újságíró, a lap szerkesztője 1890-ig. Ezután állami hivatalt vállal a levéltárban. Többnyire álnéven író munkatársai is magas állású