Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában
eszközét különösen az arcok felületén finoman kezeli, drapériái plasztikai értékének kifejezésében azonban nem részletező. A textíliáik mozgását - egy kompozíción belül is - hol egyszerűsített felületeikkel csillapítja, hol pedig felfokozza. Munkái alapján úgy ítéljük meg, hogy elsősorban Schwanthaler formakincsének ismétlésében, a típusok átvételében, s a kompozíaiák kivitelében követi a riedi műhely ízlését. (25-26. kép) A vázlatkönyv általános elemzése alapján megállapítottuk, hogy az előbbiekben említett Georg Hoffer, Thamasch mellett tanulóiként működött. A ikötetben 134, ezek közül 76 jelzett rajza szerepel. A többi mesterhez viszonyítva nagy számban képviselt vázlatai szerint a könyv lapjait ő gyűjtötte, s a kollekció bizonyára haláláig tulajdonában volt. Hoffer első rajza 1690 júniusából való, utolsó jelzett és datált munkája 1698ban készült. E két időpont között a vázlataik időrendi megoszlása nem egyenletes. Legtöbb rajzát 1693 és 1697 között alkotta, s ez négy év intenzív tanulóidőt jelent. 26 Hogy tanulóéveit Hoffer valóban Stamsban töltötte, a 195. rajz alapján kívánjuk bizonyítani. E vázlat kopírozott példány, felirata nehezen olvasható: „Georg Fir Ja(hr)e (ist in) Stambs 1694 d 12 juniy Stambs . . . (?)" Tehát Hoffer a Thamasch által vezetett Staimsíi kolostor szobrászműhelyébe 1690ben érkezett. Amint azt az első időikből származó rajzai is jó! szemléltetik, grafikai gyakorlattal nem rendelkezett. E kezdetleges és nehézkes próbálkozásoktól a mintegy hét évvel későbbi, lendületes, és egyéni sajátságokat mutató kompozíciókig igen jelentős mértékben gyarapodott Hoffer rajztechnikája, amely egy formai mechanizmus begyakorlásán túl a mintarajzok termékenyítő hatását is regisztrálja. Művészete fejlődésének bemutatására kiválogattuk azokat a vázlatait, amelyek a tanulóévek rajzi tevékenységének egy-egy állomását jelentik, valamint megkíséreltük, hogy azokon mestere oktató munkájának nyomait is felfedezzük. Hoffer tanulóidejének elejéről származik a nehézkes vonalvezetéssel megoldott Krisztus-ábrázolása, (27. kép) amelyen a feltűnő arányhibák, valamint a kézfejek kezdetleges rajza ellenére úgy véljük, hogy másolási gyakorlatként készült. Több más hasonló rajza mellett ebbe a kategóriába sorolható a Szent Domonkost bemutató körkompozíció is. (28. kép) A vázlatkönyvben számos mű Hoffertől való ismétlésekben is szerepel, s ezáltal a mintarajz, valamint a róla készült változat közötti különbség, tehát Hoffer má.solási készsége, technikájának fejlődése közvetlenül lemérhető. Schwanthaler jelzetlen munkájának tartjuk Szent Benedek- ábrázolását, amelyet Hoffer 1692 körül másolt. (29-30. kép) Megállapíthatjuk, hogy a részletek átvitelében, a felület plasztikai jellemzőinek kifejezésében hűségre törekedett, de a tónusértékek jelölésében, a drapéria és az arc felszínének árnyalásában még járatlan. A másolás során a mozdulat finomságát nem követte kellő mértékben, az alak függőleges tengelyének gyengéd hajlását nem vette figyelembe. Ebből a korszakból származik az alkotás közben ábrázolt szobrászról, Schwanthaler eredeti rajzáról 1693-ban készült kezdetleges munkája, amelyet a Schwanthaler— Vinterhalter—Hoffer összefüggésben fentebb bemutattunk. (3. kép) A Szent Benedek-másolatához hasonlóan e rajznak is legszembeötlőbb fogyatékossága, hogy az arányokat a mintarajzhoz viszonyítva főként horizontális irányban torzítja. Az 1694-ig készített munkáin készségének fokozatos gyarapodását tapasztaltuk. (31-38. kép) Másolt kompozíciói között megemlítjük Evangélista Szent Jánost ábrázoló rajzát, (34. kép) amelyet Schwanthaler jelzett vázlatának (4. kép) kopírozott változatáról (24. szám) vert át. Az arányok terén még mindig pontatlan, a ruházat redőzését azonban a mintától eltérően már bonyolultabb, dúsabb változat-