Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vargha Dezső: Pécs Thj. város szociálpolitikai tevékenysége (1936-1944)
melyben általános ígéreteken kívül nem találni egyebet. Mindenesetre a helyi jobboldali erők ebből is tőkét akartak kovácsolni, amikor úgy zárták memorandumukat, hogy amennyiben kérésüket nem hallgatják meg, Gömbös Gyulához fognak fordulni. 93 A város törvényhatóságához az 1930-as években számtalan kérelem jutott el, amelyben sokan kértek állást és segélyt. Ezekben a segélykérő folyamodványokban nehéz körülmények között élő emberek, családok sokszor kétségbeejtő sorsai tárulnak föl. Ez is mutatta, hogy ez a jelenség nem szűnt meg a világgazdasági válság elmúltával. 9 ' 1 A kérelem elbírálásánál döntő súllyal esett a latba, hogy a kérelmező érettségivel rendelkezzen, és a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán beinduló szociális tanfolyamra beiratkozzon, és ott végbizonyítványt szerezzen! Ezen döntő feltételek, valamint a súlyos anyagi körülmények esetén teljesítették csak a kérést. A szabályok szerint azonban csak időlegesen, sokszor csak 1-1 hónapra vagy meghatározott időre kapott fizetést. Emellett az a veszély szintén fenyegette őket, hogy a törvények szerint minden indokolás nélkül, bármikor eíbocsáth attak őket. 9,) A kérelem beérkezte után az illető élet- és lakáskörülményeit vizsgálták meg, erről ún. környezettanulmány készült. Ennek alapján, valamint az ide vonatkozó rendelkezések figyelembevételével hozta meg a város polgármestere a határozatát a Népjóléti-, az Adó- és Pénzügyi osztályok javaslatára, de a Városi Számvevőség megkérdezésével. Az alkalmazási listákat minden hónapban összeállították, egy fő azonban csak három, de legföljebb - csak nagyon indokolt esetben - 11 hónapig tarthatott igényt fizetségre. Ez az összeg általában havi 30 pengő volt. Az 1930-as évek közepén például egy hónapban általában 60 szükségmunkást alkalmaztak, 1939-től kezdődően azonban - központi rendelkezésre — csökkentették a számukat. A Jogügyi és Népjóléti, az Adó- és Pénzügyi Osztályok, az Elsőfokú Közig. Hatóság, az Irattár és Levéltár, a Főügyészi, Erdészeti, a Forgalmi Adóhivatal, a Számvevőség, a Vitézi Szék, az Anyakönyvi Hivatal alkalmazta a legtöbb ínségmunkást. Az állást elnyerők részt vettek az osztály ügyeinek intézésében, a népszámlálási, összeírási munkálatokban, az adóalanyok és tárgyak összeírásában, az adóvégrehajtásokban, a kerületi gondozó irodák munkájában, az irattár rendezésében, a levéltári idegen nyelvű iratok regesztázásában/ Jtí Feladatukat mindig a legnagyobb igyekezettel végezték, nem csoda tehát, ha a gyakorlott munkaerőiktől nehezen váltak meg az osztályok. A megbízás meghosszabbítására számtalan esetben írtak az osztályok vezető tanácsosai a polgármesterhez, márcsak azért is szorgalmazták a meghosszabbítást, mivel az 1930-as évek közepétől kezdődően a megnövekedett feladatokat nehezen tudták volna elvégezni az osztályok a szellemi munkások igénybevétele nélkül. Jellemző erre az Adóhivatal vezetőjének 1934. november 15-i kérelme, melyben újabb 6 szükségmuhkás alkalmazását kéri, mivel a hivatali idő fél órával történt meghosszabbítása után sem tudja garantálni nélkülük a normális ügyvitelt! M/nősííésük a következő volt: I. csoport — megfelelő munkaerők, //. csoport - használható, jó munkaerők, ///. csoport - kiválóan használható munkaerők, /V. csoport - minden tekintetben használható, önálló munkaerők.
