Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Iványosi-Szabó Tibor: Délkelet-Dunáinttúl szerepe Kecskemét 17. század végi migrációjában

a nyilvántartásba vett 331 személy döntő többsége nem futólagosan került Kecskemétre, hanem a szó szoros értelmében vett migráció során. Itt le is telepedtek, kecskemétiekké váltak, magukkal hozván korábbi szokásaikat, ismereteiket, s így számottevően hatottak a régóta itt élőkre. E térségen belül a migrációnak hasonló jellegű feldolgozására sajnos még nem vállalkoztak, így nincs arra lehetőségünk, hogy itt érdemi összehasonlításokat végezhessünk, így a szomszédos Nagykőrös hasonló időszakából keletkezett dézsmalajstromának adatait használjuk fel e célra, hogy más település migrációját is vázlatosan láthassuk. Az 1687-ben keletkezett jegyzék igen következetesen jelöli a más településekről oda érkezett személyek nevét. Ha nem is tekinthetjük maradéktalanul pontosnak, igen fontos tényeket mond el számunkra. E jegyzék 186 szolgáltatásra kötelezett személy esetében jelölte, honnan való. Ők összesen 39 helységből származtak Kőrösre. A felsorolás végén vidékiek címen 24 főt tüntetnek fel, kiknek származási helye nincs jelezve. Azaz Kőrösön ezen összeírás alapján 210 vidékivel lehet számolni. Kétségtelen, hogy Kecskemét ekkor is lényegesen nagyobb lélekszámú település volt mint szomszédja, és a két összeírás közötti két év a jelentős elvándorlás miatt fontos lehet, néhány összehasonlítást el lehet végezni. Az nyilván az eltérő nagyságrenddel magyarázható, hogy Kőrös esetében kimutatható 39 kibocsátó településsel szemben Kecskeméten 52 földrajzi név lelhető fel. Bár figyelemre méltó, hogy Kőrösön csak egy tájegység megnevezésével találkozunk, Baranyával, ahonnan csupán két fő jött, míg Kecskemétre öt tájegységről 193 jövevény származott. Biztos, hogy ezen öt terület sok tucat faluja, települése bocsátott ki elvándorlókat. Ami számunkra ez esetben a legfontosabb: időről időre találkozunk a körösi feljegyzésekben is a baranyaiakkal, de számuk ott lényegesen alacsonyabb mint Kecskeméten. Úgy látszik, hogy a Délkelet-Dunántúlról e tájra vándorlók, menekülők döntő többsége a ,,három város" legnagyobb települését részesítette előnyben. A felszabadító háborúk, majd a Rákóczi szabadságharc lezárulása után döntően megváltozott az egykori hódoltság közbiztonsága, gazdasági súlya és vonzásköre. A kialakult új viszonyok között a népmozgás iránya számottevően módosult. Érthető, hogy a baranyaiak sokkal ritkábban költöztek e vidékre, de az itt korábban letelepülők a város lakosságának jelentős hányadát képezték leszármazottaik révén is. Természetesen a hódoltság idején sem kizárólag egyirányú volt a két tájegység között a népmozgás. Lényegesen kisebb arányban ugyan, de a visszavándorlás nyomai is kimutathatók. Kecskemétről az 1662-őt követő fél évszázad alatt 856 elköltözőt, szököttet rögzítenek feljegyzéseink. Ezek között alig 25%-ban jelzik, hova történt az elvándorlás. Ha kétségtelennek vehetjük is, hogy távolról sem minden menekülő neve maradt fenn a sok pusztulást átélt iratok töredékeiben, az innen történő elvándorlók száma, a távozás végpontja, az egyes tájegységekre irányuló el- és visszavándorlás aránya igen sokat érzékeltethet. Természetesen ez esetben sem szabad a migrációban résztvevők számarányát a megmaradt és elpusztult iratok arányával összevetve, esetleg ennek alapján módosítani. Ugyanis a Kecskemétről történő elvándorlást illetően a legfontosabb forrásunk az adókönyvek sorozata. Ezeknek a lajstromoknak eredeti funkciójából következik, hogy a városból valamilyen okból távozókat kiemelten rögzítették, miként a város védelmét élvező bevándorlókat is időről időre nyilvántartásba vették, hogy vagyoni alapjuknak megfelelően adózásra kötelezzék őket. Az adójegyzékeken túl több esetben utalnak távozásra, szökésre a bírói feljegyzések, a dézsma-,