Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)

— különösen az első években - hasonló eszközökkel támogatták a jobboldali munkásszervezeteket. Komlón a bánya üzemvezetősége nem csupán segítette, hanem maga alakította meg lényegében akadályoztatás nélkül a NEP-szervezetet. Mindezt elősegítette a komlói bányászok alacsonyabb szintű szervezettsége, kisebb aktivitása. Küzdelmeik — méreteiket és hevességüket tekintve - már az 1920as években is messze elmaradtak más bányavidékek sztrájkharcaitól. 1933. február 4. és 1936. augusztus 16. között pedig a helyi bányász-szakszervezet sem működött. Az itt dolgozók többségükben kettős foglalkozásúak voltak (bányászok, parasztok). 1936-ig nem volt Icapcso'laljuk pécsvfidéki társaikkal sem, így azok 1934—35-ös radikális megmozdulásai sem éreztették hatásukat Komlón. Mindezek ellenére a jobboldali befolyás, a „Nemzeti Egység" sikerei itt is rövid életűeknek bizonyultak. A szocialisták 1936-37-ben fellendülő szervezkedése következtében a komlói NEP-szervezet fejlődése is elakadt, s fokozatosan bomlásnak indult.

77 A munkásság - főként annak legharcosabb rétege: a bányászság - megnyerése tehát nem sikerült. Erőszakos eszközök alkalmazásával ugyan ideig-óráig jelentős tömegeket tudtak a NEP-be késztetni, a bányászok párttagsága azonban formális volt. S bár az MSZDP kompromisszumra hajlandó vezetésétől igen gyakran elfordultak, nem egyszer NEP-tagságuk idején harcosan szálltak szembe érdekeik védelmében a bányatulajdonosokkal — Gömbösek céljait is keresztezve. Az események azt bizonyítják, hogy nagyobb távlatokban nem az uralkodó körökkel való kényszerű megalkuvás jellemezte őket, hanem az érdekeiket inkább kifejező szakszervezeti mozgalomhoz, illetve az MSZDP-hez húztak. Ez a tendencia már 2—3 évnyi idő alatt is világosan kirajzolódott. A baloldali vezetők koncepcióján és határozottságán múlott, hogy mikor és hogyan fordíthatták szembe a bányászokat a „Nemzeti Egység", az osztálybéke jelszavával őket szabadabban, korlátlanabbul kizsákmányolni akarókkal. 3. A kispolgárság A falusi kisparosok és kiskereskedők a válság idején súlyos anyagi helyzetbe kerültek. Az agrárlakosság elszegényedése következtében rohamosan csökkent megrendeléseik száma, boltjaik forgalma.

78 A kisiparosok tucatnyian versengtek egy-egy megrendelésért, miközben olyan alacsonyra szorították le az árakat, hogy néha a tényleges ráfordítást sem fedezte. így önmaguknak is jelentős károkat, veszteségeket okoztak. Hitelezőiket, adóikat meafelelő mennyiségű bevétel híján nem tudták fizetni. Az adóvégrehajtás a kisgazdákhoz hasonlóan sújtotta őket is. Egyes ágak, mint pl. a vendéglős, szabó, bádogos, teljesen a tönk szélére jutottak.

79 Ebben a helyzetben Gömbös ígéretei alapján a kispolgárság is jelentős változásokat remélt az új kormánytól. Megnyerésükre mind a kormány, mind az országos NEP-vezetés nagy gondot fordított. Fabinyi kereskedelemügyi miniszter terjesztett körlevelében igyekezett bizonyítani, hogy az iparosok kérései nyomán fontos intézkedések egész sorával javította gazdasági lehetőségeiket.

80 Sztranyavszky arról próbálta biztosítani őket, hogy a NEP „az iparosság érdekeinek becsületes lélekkel kíván szolgája lenni".

81 A kisiparosok 100 tagú országos küldöttsége az iparosok országos központja gyűlésének határozata értelmében 1933. november 15-én az egész iparos társadalom csatlakozásáról biztosította a NEP országos elnökét.

82 Nem rendelkezünk elegendő adattal annak megítélésére, hogy a határozat milyen mértékben valósult meg Baranyában; Néhány adatból arra következtethetünk, hogy létszámuk-