Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)

eredményezett.

11 A mezőgazdasági munkások, napszámosok még nagyobb hányada volt a gazdagabb paraszti rétegre utalva. A megye gazdasági és társadalmi struktúrájának aránytalanságait jórészt az okozta, hogy az ipar, kereskedelem, hitel és közlekedés elsősorban a megyeszékhelyen, a megyével szerves gazdasági egységet képező, de önálló törvényhatóságként működő Pécsen koncentrálódott. Baranyában a nem mezőgazdasági ágazatok közül csupán a kőszénbányászat volt jelentős öt bányaüzemével, összesen 2 785 alkalmazottjával. Ezektől eltekintve a megye iparát a kisüzemi keretek jellemezték. A szénbányákon kívül 1930ban mindössze 20 üzemnek volt 20-nál több alkalmazottja, s közülük is csupán háromban dolgozott 100-nál több munkás, öt üzem működött Mohácson, a többi 15 a megye 12 kisebb vagy nagyobb községében.

12 A kisipar túlsúlyát jelzi, hogy a 7 017 ipari vállalat által alkalmazott segédszemélyzet száma 5 372, 4 542 kisiparos dolgozott segédszemélyzet nélkül. Hasonló volt a helyzet a kereskedelemben. Az 1 347 vállalatnak összesen 714 alkalmazottja volt, 917 kereskedőnek nem volt segédje.

13 Mindezek következtében a fenti foglalkozási főcsoportokhoz tartozó lakosság (bányászat, ipar, kereskedelem, közlekedés) részaránya az országos átlag alatt maradt, s a bányászok nagy száma sem befolyásolta ezt.

1

'' Az üzemi keretek nagyságrendje folytán, s mivel a nagy bányaüzemek állami (Komló), illetve külföldi tulajdonban (DGT - Vasas, Somogy, Szabolcs) voltak, Baranyában nem volt számottevő nagytőkés réteg. A kis- és középtőkések számát az 1930. évi népszámlálás alapján mintegy 270 főre becsülhetjük.

10 Csak kis részük kötődött Mohácshoz, az egyetlen városhoz, többségük a nagyobb községekben, főleg járási székhelyeken élt és működtette üzemét. Az ágazat tulajdonosainak túlnyomó többségét az összesen 8 236 kisiparos, kiskereskedő, fuvaros adta, akik a kisebb-nagyobb falvakban élve még erősebben kötődtek az agrártársadalomhoz. Értékesítési lehetőségeik, gazdasági fejlődésük a falusi, paraszti társadalom gazdasági helyzetétől, vásárlóerejétől függött. így speciális érdekeik mellett érzékenyen reagáltak a parasztság körülményeinek változásaira is.

lf; Az iparban, kereskedelemben és közlekedésben foglalkoztatott 10 264 segédszemélyzetből 3 188 (31,0%) dolgozott a 100 főnél többet foglalkoztató nyolc bányában, illetve gyárban. Közülük is csak a zömmel kolóniában lakó szénbányászok alkottak zárt tömböt. Együttes munkájuk, egymásra utaltságuk, az SZDP és a szakszervezetek több évtizedes szervezőmunkája, a jelentős osztályharcos hagyományok következtében a munkásságnak ez a rétege volt a legtudatosabb és legszervezettebb Baranya megyében. A bányavidéket övező falvakban lakó csoportjaik politikai", eszmei hatása érzékelhető volt a falvak lakóinak politikai állásfoglalásán is.

1

' A segédszemélyzet nagyobb hányada kisüzemekben vagy kisiparosok mellett dolgozott. A 20 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató üzemek (kőbányák, téglagyárak, tejüzemek, kenderfeldolgozók) jórészt betanított vagy segédmunkásokat alkalmaztak, akiknek nagy része származása, lakóhelye, családtagjai révén erősen kötődött a falusi társadalomhoz. Az értelmiségiek (2 853 fő) és köztük a közszolgálatúak, szabadfoglalkozásúak (1 972 fő) aránya is kisebb volt más megyékénél. Tevékenységük és számarányuk révén a közigazgatásban dolgozók, tanítók és papok gyakorolták a legnagyobb hatást a falvak lakosságára.

18 Helyzetüket erősen befolyásolta, hogy jelentős részük szétszórtan élt a megye apró falvaiban, számuk egy-egy községben általában igen alacsony volt.

19 12. B. Helytörténetírás 1983/34 177