Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

ja a szocialista városvezetéshez való viszony, a vele való kapcsolattartás, az esetleg szükséges együttműködés volt. A téma előterjesztője Chudovszlcy Géza a pécsi ítélőtábla helyettes elnöke volt. Beszámolt arról, hogy már augusztus végén bizalmas forrásból, de Nendtvich polgármestertől is értesült a szocialistáknak a város vezetésének átvételére irányuló törekvéseiről. Számolt azzal, hogy ez valóban be fog következni. Ezért sürgősen tájékoztatást kért dr. Félix Antal Budapesten székelő ítélő táblai elnökön keresztül a magyar kormány véleményéről a követendő magatartásra vonatkozóan. A magyar fővárosból a szükséges felvilágosítást megkapta, s ennek szellemében az igazságügyi szervek magatartásának kérdésében az alábbi előterjesztést fogalmazta meg: „Elvitathatatlan, hogy ily közigazgatási, illetve önkormányzati szervezet nem csak törvényellenes, de nyilván oly forradalmi alakulat, melyet az igazságügyi hatóságok nemcsak nem támogathatnak, hanem avval az elkerülhetetlenül szükséges hivatali érintkezést is meg kellene tagadniuk, azért, mert az együttműködés puszta ténye is azt a látszatot keltené, mintha az igazságügyi hatóságok az új szerv törvényes működését elismernék."

80 Ezek után a legegyszerűbb megoldásnak az látszana - folytatódik az előterjesztés, hogy az igazságügyi hatóságok szüntessék meg működésüket. Ez a megoldás felelne meg az összes alkalmazottak „hazafias" felfogásának is. Gondosan mérlegelve azonban egyrészt az 1869. évi IV. t. cikkeknek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló rendelkezéseit, másrészt a „magasabb állami érdekeket, a közbékének, a közérdeknek, a jogkereső közönségnek az igazságszolgáltatás folyamatosságához és zavartalan menetéhez fűződő nagy erkölcsi és gazdasági érdekeit, végül a bírói működés megszüntetéséből előállható és helyrehozhatatlan anyagi károkat „arra a meggyőződésre kellett jutniok, hogy az igazságügyi hatóságok mindaddig folytassák működésüket, amíg az igazságügyi szervezetben, annak törvényes működésébe, a bírói ítélkezésbe az új közigazgatási szerv részéről illetéktelen beavatkozás nem történik". Ezek után részletesen elemzik azt a kérdést, hogy a királyi bíróságnak van-e törvényes joga, hatásköre ahhoz, hogy vizsgálat tárgyává tegye egy olyan közigazgatási szerv létrejöttét, amely a magyar törvények szerint rendszeresített szerv. Az 1869. IV. tc-re hivatkozva megállapítják, hogy a törvény egyenesen eltiltja a bírót a politikai életben való részvételtől. A választások a politikai küzdelem jegyében folytak, s jelen esetben nemcsak a bel- hanem kül- és szociálpolitikai jelentőséggel is bírnak. Mindez csak aláhúzza, hogy a bíróság a törvényhatósági bizottság létrejöttének körülményeit nem teheti Vizsgálat tárgyává. Ezt támasztja alá az a tény is (az 1869. IV. tc. 1. § alapján), hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönített, egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak, s mint az állami rend egyenrangú tényezői állnak egymással szemben. Tehát egymás törvényes létrejöttét, s hivatali működését nem tehetik kölcsönös vizsgálódás tárgyává. Az is ellene szól minden ilyen irányú vizsgálódásnak, hogy annak eredményéről határozatot kellene hozni s azt kellően meg kellene indokolni. A dolog természetéből következően tárgyi bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, így érvelésüket csak a „köztudomásra" alapozhatnák, ami a büntető törvényben teljesen kizárt. A bíróság megszüntetésének kérdésére azt a választ adják, hogy az olyan adminisztratív hatásköri feladat, amellyel csak a főhatóság rendelkezik, így önmaguk megszüntetésének kimondása - törvénytelen volna. Mindezeken túl nem té-