Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

ró I, hogy a mohácsi lehetőségekről részletes információkat szereznek be. Deutsch Valér, Pilch Andor, Kanizsai kőművesmester, Schmidt Károly, Kosorits Ferenc javaslata alapján Polgár Lajos kúriai bíróra esik a választás, akit a pártvezeiőség hivatalosan felkért a jelölés elfogadására. Polgár írásos nyilatkoztot tett a jelöltség elfogadására. ,,Tudom, hogy párttaktikai szempontból a személyekben való végleges megállapodás fölötte fontos, ezért kérésükre kijelentem, hogy a jelöltetésemet vállalom. Ezen elhatározásom független attól, valljon más pártok Mohácson állítanak e velem szemben jelöltet"

/,G A villányi kerületben Légrády Ferenc pécsi párttitkárt javasolták, a többi kerületbe egyelőre nem tudtak jelöltet állítani. A pécsi párt vezetősége tisztában volt azzal, hogy a vidéki kerületekben nincsenek komoly esélyeik. Polgár és Légrády jelölésével kapcsolatban is megjegyzik, hogy a kisgazdák megyeszerte szervezkedtek és lapjuk is van, nekik erre hiányoznak az anyagi eszközeik. Ugyanakkor azt is beismerik, hogy hosszú ideig hittek a kisgazda-keresztényszocialista együttműködésben, ezért a megyei agitációt elhanyagolták. A jelölések indoklása után kifejezésre juttatják, hogy „Amit most teszünk, az a magyarországi viszonyok megfigyelésének, a központ kívánságának és a baranyai kisgazdapárt hivatalos reprezentációjának a kormánybiztosi kinevezések körül tanúsított inkorrekt magatartásnak természetes folyamodványa."'" A javaslatba hozott nevek, illetve az a tény, hogy a vidéki kerületekre még elképzelése sem volt a pártvezetésnek, azt mutatták, hogy a keresztényszocialisták nem rendelkeztek megfelelő személyekkel. Rendkívül szűk és minőségileg gyenge az a bázis, amelyből meríthetnek. Mindez összefügg a mozgalom nagyságrendjével, de a szervezettségen túl a párt tényleges súlyával, jelentőségével is. Az ellenforradalmi Magyarországon a politikai erőviszonyokban 1920-ban végbement változások nem kedveztek a pécsi keresztényszocialistáknak. Előterjesztéseik egyre kevésbé találnak meghallgatásra a központ részéről. A kapcsolatnak az a rendszeressége, amely Komócsy és Haller, illetve Ernszt Sándor között korábban volt átmenetileg, visszaesik. Ez nyilván valóan összefügg aizza»! is, ihogy a területek gyors, azonnali visszacsatolásainak reménye nem teljesült, így a Ikiürítés utánira vonatkozó elképzelések nem bírták az azonnali! reagálást indokló jelentőséggel. A kapcsolatok újbóli feléledése, intenzívvé válása akkor következik be, amikor a trianoni szerződés ratifikálása már napirenden van, vallóban közelségbe került a szerbek kivonulása. A közben eltelt idő alatt a párt pécsi vezetőségének éreznie kellett, hogy nem kap elképzeléseihez közel sem olyan támogatást, mint amit korábban remélt. Kezdeményezéseire olykor még választ sem kapott, máskor az egyetértés hiányzott, megint máskor meg elmaradt a beígért anyagi vagy erkölcsi segítség. Elkeseredett hangú felterjesztéseket küldenek a KNEP vezetőségének. „A pártvezetőség nem kíván részletesen rámutatni hazánk érdekében folytatott tevékenységére, csak leszögezni kívánja azt, hogy Pécsett a keresztény-nemzeti irányzatnak egyedüli képviselője és harcosa minden veszély és üldöztetés mellett. Tehát méltán fejezheti ki abbeli aggodalmát, hogy a kormány nem nyújtja azt a támogatást, a mi küzdő táborunknak, amit jogosan elvárhatunk. Ma amikor egy idegen megszállás alatt küzdünk felszabadulásunkért, nem élünk a kritika jogával, de ezt fenntartjuk a jövőre."''

8 Bizonyos, hogy a Légrády által megfogalmazott levél hangvétele nem nyerte el a központ tetszését. Feltételezhető, hogy a várt segítség elmaradása a központ korlátozott lehetőségén túl a párt helyi vezetésének személyi összetételével is összefügg.