Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Iványosi-Szabó Tibor: Délkelet-Dunáinttúl szerepe Kecskemét 17. század végi migrációjában

DÉLKELET-DUNÁNTÚL SZEREPE KECSKEMÉT 17. SZÁZAD VÉGI MIGRÁCIÓJÁBAN IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Egy-egy terület etnikai viszonyainak alakulása mindig sokakat érintett, és sokakat érdekelt. Különösen nagy figyelmet fordítottak a Közép-Európa térségében élők e fejlődési folyamatra. Az etnikai szempontból egyébként is igen tarka képet mutató Kárpát-medence és Balkán-félsziget ez irányú változásainak egyik legjelentősebb formálója kétségtelenül a török hódítás, illetve az ennek keretében megindított, a két földrajzi egységen is túlmutató hadjáratok sora volt. Ennek nyomán, valamint a török állami és magánföldesúri kizsákmányolás következtében tájegységek néptelenedtek el szinte teljesen. A 15-16. század fordulójára az ország déli részének magyar lakossága csaknem teljesen kipusztult, illetve elvándorolt. A 16-17. század során a Dunántúl délkeleti részei és az Alföld hatalmas térségei jutottak ugyanerre a sorsra. így a hódoltság döntően befolyásolta az egész Kárpát-medence, de különösen hazánk mai területének etnikai alakulását. Ennek következménye, hogy alig akad olyan számottevő, a hódoltság területével foglalkozó munka, amely valamilyen formában ne érintené az itt élő tömegek nagyobb vagy kisebb arányú, kényszerű vagy önkéntes mozgását, a migrációt. A török és a magyar törekvések, érdekek a hódoltság területén is ellentétesek voltak, így mind az állami, mind a magánföldesúri gyakorlatban gyakran ütköztek is. A két fé! legtöbbször ellentmondó rendszabályai, a gyakori háborúk, a közbiztonság szinte teljes hiánya, a sokféle és súlyos terhek hol lökésszerűen lendületet adtak a tömegek mozgásának, hol pedig gátolták az egészséges és szükséges folyamatokat is.

1 Ha migrációról szólunk, legtöbbször a 18. századi népvándorlásszerű nagy népmozgásra gondolunk. Pedig a 16-17. század folyamán is ment végbe ilyen jelentős belső vándorlás, ha ez nem is mérhető a következő század százezreket új országrészekbe emelő migrációjához. A nyugalmasabb éveket is felmutató 18. század ez irányú eseményeiről is érthetően többet tudunk.

2 Bár a 17. század népmozgást érzékeltető forrásai töredékesebbek mint a következő századoké, ezeket a szűkösebb adatokat sem tárta még fel kellően történettudományunk. Az e századokban egyéneket és csoportokat ért szenvedések, a pusztulás rögzítése sem lehet öncélú és felesleges. Mégis talán fokozottabb figyelmet érdemel a nyomukban járó, kisebb-nagyobb közösségekre kiterjedő belső mozgás, a migráció, amely az új élet kereteinek kialakításához kiindulópont lehetett. A hódoltság középső részén végbement menekülésekre, szökésekre és vándorlásokra eddig csak szórványadatokat, és legjobb esetben is csak ezekre alapozott áttekintéseket