Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
kiderült, hogy más politikai párt nézeteit vallják, mint amelyhez tartoznak. Geiger gúnyosan állapította meg — és joggal —, hogy „politikai életünknek ez a része majdnem csak játék számba megy". 170 Geiger lapjával ellentétben a kormánypárti „Tolnavármegye", amely vasárnapomként megjelenő, úgyszintén nem hosszú életű hetilap volt, rendszeresen közölt politikai tudósításokat. Szerkesztője Leopold Kornél volt. Noha a Néppártot nem tartotta különösebben veszélyesnek, a néppárti izgatásokról egyre több hírt közölt. Már 1896 nyarán nyilvánvaló volt, hogy a Néppárt talaja Szekszárd, Tolna, Mözs, Agárd és Bátaszék vidéke. A néppártiak a nemzetiségiek lakta vidékek szavazóira számítottak. Molnár János, komáromi apátplébános, a párt vezető egyénisége a mözsi búcsút követő értekezleten ki is hirdette, hogy a Néppárt minden kerületben állít jelöltet. Tolnán gr. Apponyi Géza vezetésével tartottak néppárti gyűlést. 176 Bár a néppárti szervezkedés 1896 júniusától, a függetlenségieké augusztusszeptembertől fokozódott, azt azonban csak találgatták - Baranyához és Somogyhoz hasonlóan —, hogy a képviselőválasztásokra 1896 őszén vagy 1897 tavaszán kerül sor. Ilyen belpolitikai viszonyok között — még ha a főispánok a szükséges választási instrukciókat Bánffytól 1895-ben meg is kapták - a helyi szabadelvű párti elnökök nem voltak tisztában a választások időpontjával, s ezért egyre jobban sürgették a kormánypárt szervezésének megindítását. 17 ' A Függetlenségi és 48-as Párt a megyei szervezkedést megindító ülését szeptember 6-án tartotta meg pesti központja felszólítására, melyet Boda Vilmos hívott össze. 1 ' 8 A szomszédos Somogy megyétől eltérően megállapodtak abban, hogy az Ugrón- és a Kossuth-frakció egymást támogatva, közös akcióban vívja meg a választási küzdelmet, nem állítva egymás ellen versenytárs jelölteket. Ez anna'] is inkább feltűnő, mert az országos pártköz pontbon a két frakció nem jutott egymással megegyezésre a követendő választási taktikában. Csupán az ellenzéki pártok összessége között jött létre olyan megállapodás, hogy nem állítanak egymás ellen jelölteket, hanem kölcsönösen segítik egymást. Ez az elvi megállapodás azonban csak részben valósult meg, amint azt az eddigi példák is mutatták. Mindenesetre az tény, hogy a Tolna megyei függetlenségi jelölő értekezlet az országos pártvezetés utasításainak bevárása nélkül cselekedett, ami erős helyi pártpolitikai autonómiát jelzett. 1/!l BONYHÁDI VÁLASZTÓKERÜLET A megye legbiztosabb kormánypárti kerülete a bonyhádi volt. 1875-től csak kormánypárti képviselőket választott meg a Dőry és a Perczel család tagjaiból. Bár Bonyhádon számoltak a Néppárt fellépésével, a mandátum megszerzése nem okozhatott gondot. Legfeljebb ideig-óráig látszott kétségesnek, hogy Perczel Dezső belügyminiszter, egykori tolnai alispán megválasztása sikerül-e? Az aggodalom azonban feleslegesnek bizonyult. Perczel, miután alispánságáról lemondott, 1887-től képviselte a kerületet. A karrier később képviselőházi alelnökségbe torkollott, majd a belügyminiszterség következett. A kerület legjellemzőbb vonása, hogy a Dőry és a Perczel család tagjain kívül 1848 óta más képviselőt nem is választott, s hogy 1848-tól kizárólag kormánypárti nézeteket vallott. Perczelre végül is 1557 szavazatot adtak le, míg a függetlenségi dr. Preyer Hugó budapesti ügyvédre 315 és a néppárti Balog Lajosra 352 szavazat jutott. 18 " KÖLESDI VÁLASZTÓKERÜLET A kölesdi kerületben a főispán Büsbach Péter, fővárosi ügyvéd ismételt jelölését ajánlotta, aki 1892-ben a kerületet visszahódította a Függetlenségi és 48-as Párttól. Eb-
