Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

sőt Sásdra további 30 csendőrt vezényeltek ki. 1/16 Ugyancsak fél-fél század lovas katonaságot és 611-611 csendőrt vontak össze a szentlőrinci és mohácsi pótvá­lasztásokon. A SZÉP azonban még ilyen hatalmi eszközök bevetésével sem tart­hatta meg 1892. évi pozícióit, bár 1887-hez képest még mindig kedvezőbb hely­zetben volt. SOMOGY MEGYE A Baranyával szomszédos Somogy megyében sem uralkodtak a kormánypártra kedvező politikai viszonyok. A nagybirtokos Somogyban egyik pártnak sem nyúl­tak mélyre társadalmi gyökerei, a nagybirtok kizárta a választókra támaszkodás­nak csaknem minden lehetőségét. Mindezt a főispán a következő szavakkal hozta Bánffy tudomására: a nép ,,itt kivétel nélkül 1848-as éspedig Kossuth-ista, de nem ugyan a független Magyarország eszméjétől vezéreltetve, hanem mert ezzel a fogalommal kapcsolja össze, hogy ő még valahogy legelőt és földet kaphat, mint 1848-ban az úrbériség megszüntetése alkalmával. Az intelligens elem, mégis amennyiben képviselő akar lenni vagy a népvezér­ség hiúsága nem vezeti, amidőn szintén 1848-as, úgy a gentry 9/10 részben mér­sékelt ellenzéki; az ún. lateiner elem, bérlő stb. intelligens elem 9/10 részben sza­badelvű párti, de egyik sem elég erős ahhoz, hogy a másik ellenében jelöltjét bárhol keresztülvigye vagy csak párt alakítását is megkísértse, mert akkor csekély számaránya szembetűnőleg kitűnvén, nevetségessé lesz s mint ilyen, szétmorzsol­tatik. A szabadelvűpárt és a mérsékelt ellenzék esélyei, számaránya teljesen egyező, - a mérsékelt ellenzék előnye ott kezdődik, amidőn a szabadelvűpártival marad szemben, midőn ő a balpárt, mert ez a varázsnév, amely Somogyban győz, s minél nagyobb az izgalom, minél nagyobb az erőfeszítés, e szó annál jobban kidomboro­dik, s ha ez megtörtént, nincs hatalom, amely a balpárt ellen többséget szerez­zen, pl. így történt 1869-ben, midőn még a gentry is kivétel nélkül a régi Deák­párthoz tartozott, s egyetlen jelöltet sem tudott keresztül vinni teljesen ismeretlen emberek ellen, - jelöltjei élén bukván az országos tekintélyű s itteni legelőkelőbb családokkal rokonságban álló néhai Somssich Pál, Somssich Imire gróf stb., így történt az utolsó választás előtt gróf Széchényi Pál ministerrel, - minden erőlkö­dés, minden áldozat dacára . . ." Ilyen körülmények közepette a főispán egyértelmű ellenzéki sikerre számított, és a mérsékelt ellenzéknek is csak azokban a kerületekben adott esélyt, ahol az ellenjelölt személye nem 48-as függetlenségi beállítottságú. A nagybirtok szorítá­sában élő és választójoggal rendelkező somogyi parasztok közömbössége a kor­mánypárt politikájával szemben még a főispánnak is egyértelmű volt. A föld utáni vágy csak a 48-asságban fejeződhetett ki, mint ahogyan érthető a megyei dzsentri ellenzékisége is, amely a nagybirtok árnyékában élte életét és érthető a földbérlők feltörekvő rétegének kormánypártisága, mely ellenkező előjellel kapcsolódott a nagybirtokhoz. Nem tekinthető így véletlennek, hogy a csurgói kerületben 1884­ben és 1887-ben két ízben is az Antiszemita Pá'rlt szerzett mandátumot, a gazdag zsidó bérlőkkel szembeni ellenszenv kihasználásával. A társadalmi ellentmondá­soknak a rasszizmus köntösében megjelenése a valóság elrejtésére irányult, jelez­ve egyúttal, hogy az ellenzéki pártok - a kormánypárthoz hasonlóan - befolyá­solják a szavazatok elnyeréséért a közvéleményt és hogy a választók bizalmával tudatosan élnek vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom