Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

gyei törvényhatósági bizottság tagja, a sósborszesz feltalálója volt. Brázayt a választói névjegyzékbe a földbirtoka utáni adója alapján vették fel Pellérden (magyar nemességet 1906-ban kapott). Alakja nem sorolható a nemesi származású birtokosok közé, hiszen birtokszerzését korábbi kereskedő-tőkés tevékenysége során felhalmozott vagyona tette lehetővé. Az a tény azonban, hogy nem jövedelme, hanem földbirtoka után vették fel a választók listájára, világosan utal arra a refeudalizációs tendenciára, miszerint a tőkés vállalkozók egy részének — nem csekély mértékben és nem egy esetben — értékszemiélete a hagyományos, régi nemesi, dzsentri életideált és magatartást részesítette előnyben a polgári-vállalkozói mentalitással és értékekkel szemben. Brázay fiát ugyanakkor, aki oki. gazdász volt, viszont az értelmiséghez tartozás alapján vették fel a választói névjegyzékbe. Az utód — saját vagyon hiányában — csakis a magasabb értelmiség (diploma) alapján kerülhetett be a névjegyzékbe, s a későbbi választói névjegyzékek ismeretének hiányában későbbi mentalitása - annak esetleges változása — nem is követhető nyomon. Mindez azonban óvatosságra int a típusaíkotásoknál, a kategóriák felállításánál és elbírálásánál. Szalántán a kormány számára a függetlenségiekkel történő együttműködés még mindig járhatóbb út volt, mint a vele élesen szembenálló néppártiakkal. A kerület az 1870-es évek közepétől a függetlenségiek táborába tartozó Nagy Ferenc, baranyai és somogyi földbirtokos kizárólagos terrénuma volt. A választáson Brázayra 1684, míg Vajayra 1037 szavazat jutott.

133 Brázay győzelmét előmozdította, hogy a helyi értelmiség befolyására a választók jelentős része elfordult a néppárti szólamoktól, és a függetlenségieket támogatta.

13

'

1 SZENTLÖRINCI VÁLASZTÓKERÜLET Az ugyancsak egyértelműen függetlenségi (100%-ban) szentlőrinci kerületben Jeszenszky Ferenc, a megyei alispán fia könnyedén tartotta meg mandátumát. A baranyai nagybirtokos 1881 óta megszakítás nélkül képviselte a kerületet. Ez volt az egyetlen olyan ellenzéki vidék a megyében, ahol a pártok közötti ,,belbéke megbontása nem látszott tanácsosnak". Arra pedig komolyan nem lehetett számítani, hogy a választók Jeszenszky személyétől, s így a Függetlenségi és 48-as Párttól elpártoljanak. Ugyan az Eszterházy hercegi birtokok, a pécsi káptalan birtokai nagy kiterjedésűek voltak, de az önálló ellenzéki földbirtokosság (Jeszenszkyek, Mándyak, Mandelok stb.) csoportja sem volt lebecsülendő. Egy-egy parasztgazdaságra mintegy 14 kat. hold jutott, zömében saját tulajdonban. A Szabadelvű Párt a kerületben rövid ideig Nagy Dezső fővárosi ügyvéd jelölésére gondolt, de csakhamar elvetette ezt a már említett okokból.

13

' A választáson Jeszenszkyre 1310, a néppárti Darányi Ferencre 1048, míg Nagy Dezsőre 466 szavazat jutott. A vá'lasztás így meglepetést hozott. A Néppárt elérte, hogy egyetlen jelölt sem kapta meg az abszolút többséget, s így pótválasztásra került sor. A SZÉP csak abban reménykedhetett, hogy a ,,jóravaló kálomista nép" nem szegődik a Néppárt uszályába.

13

'' A pótválasztáson végül is Jeszenszky 1977 szavazattal győzött Darányi 1211 szavazatával szemben. A kormánypárti Pécsi Napló erről így írt: „Baranya megye legsötétebb választókerülete lerázta magáról a szennyet, lehetetlenné tette a néppártnak gúnyolt érdekpártot. Valami csodálatosan bámulatos volt a rend, a béke egész napon keresztül, amire talán némi befolyással volt Farkas Károly főhadnagy vezetése alatt örökösen cirkáló 78 csendőr és a Leiter Károly vezénylete alatt levő fél svadron ulánus katona."

137 PÉCSI VÁLASZTÓKERÜLET A Pécs városi kerületben a Szabadelvű Párt viszonylag kedvező esélyekkel indult. A választás kimenetelét a földbirtok révén gyakorolható politikai nyomás itt kevésbé befolyásolta. Az 1875 óta megtartott hat választáson 50%-ban a kormánypárt győzött. Mindössze 1884-ben választott a kerület függetlenségi képviselőt, míg 1887-ben és 1892-ben a pártonkívüli mérsékeltek képviselték a várost. 1892-ben is csak azért szerezhette meg a képviselőséget Erreth János, a pécsi ügyvédi kamara pártonkívüli elnöke, mert Baross Gábor miniszter lemondott itteni mandátumáról. 1896-ban így a városi kerületet Aidinger János polgármester vissza is hódította a kormánypártnak. Az 50 éves, pécsi születésű Aidinger 1875-től folyamatosan töltötte be a polgármesteri tisztséget. A ke-