Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

PÉCSVÁRADI VÁLASZTÓKERÜLET A pécsváradi kerület kormánypárti esélyei ezzel szemben növekedtek. Ezt jelezte a közben főispáni tisztsége alól felmentett Kardos Kálmán megválasztása kormánypárti képviselőnek. Az 1839-es születésű Kardos a képviselőház egyik legrégibb tagja volt. 1865-től a megye mohácsi és pécsváradi kerületeit képviselte, egészen főispáni kinevezéséig. A kerületben a pécsi püspöki birtokok és a pécsváradi alapítványi uradalom befolyását ellensúlyozta a m. kir. tudományegyetemi alap és az alap földjeit művelő bérlői réteg, amelynek politikai tevékenysége a kormánypártot erősítette az ugyancsak itt birtokos főispán vezetésével. Bár a kerület 56%ban függetlenségi színezetűnek számított, Kardos győzelmét elősegítette, hogy Simonfay János pécsi ügyvéd és szerkesztő a Függetlenségi és 48-as Párt képviseletében a kerületéért nem sokat tett, s így a választók elpártoltak tőle. Simonfay helyzetét a párton belüli frakcióharc is gyengítette. A liberális egyházpolitikai törvények ui. Baranyában is megtették hatásukat, és megosztották a függetlenségieket. Várady Ferenc pl., aki tekintélyes függetlenséginek számított és jelentékenyen támogatta a párt helyi sajtóját, a Pécsi Figyelőt, a SZÉP oldalára állt át. A függetlenségieket a megyében ezért „habarék pártnak" csúfolták. Az egyházpolitikai revíziót szorgalmazó Ugron-frakció ugyanakkor a Néppárttal való kacérkodás ellenére sem tudta elérni, hogy a Néppárt dr. Nagy Sándor személyében ne állítson jelöltet. Kardos így sok függetlenségi szavazót hódított el, amiben közrejátszott, hogy Simonfay — korábbi képviselősége idején — nem intézte el, hogy a kerület amerikai szőlőoltvány-telepet, te'ekkönyvi és postahivatalt kapjon.

118 A győzelmet elősegítette még az ügyes kormánypárti taktika, amennyiben a választásra fordítható anyagi eszközöket nem forgácsolták szét, hanem ide koncentrálták. A vesztegetéseknek a századfordulóra tág tere nyílt, jóllehet egy évtizeddel ezelőtt ez még itt kizárt volt. Végül is Kardosra 1360, Simonfayra 255 és Nagy Sándorra 391 szavazatot adtak le.

119 SÁSDI VÁLASZTÓKERÜLET A sásdi (hegyháti) kerület Szily Pongráccal egyértelmű kormánypárti győzelmet hozott, bár a kerületben a pécsi székesegyház, a hg. Eszterházy-féle és a gr. Majláth Györgyféle hitbizomány, a vallásalapítványi uradalom, a pécsi püspökség és papnevelde birtokai meghatározó szerepet játszottak. A birtokstruktúrának ez az adottsága a bérlők nem csekély részének befolyásolta a politikai állásfoglalását. Bánffy ugyan erősen tartott attól, hogy a megyében gr. Károlyi Sándor a hitelszövetkezetek szervezésével megerősíti a néppárti vonalat, de erre végül is Baranyában nem került sor.

120 A néppárti szervezkedés azonban tagadhatatlan volt, mert míg a megyei tisztújítás alkalmával a kormánypárt jelöltjei jöttek be, addig a törvényhatósági bizottság megválasztásánál és a községi választásoknál a néppárti törekvések is mutattak már eredményeket, így a sásdi kerületben is.

121 A Néppártnak határozott szándékában állt Szilyt megbuktatni, de minden agitációja, az egyházpolitikai törvények jelentőségének tudatos félremagyarázása ellenére sem szerezhette meg a győzelmet.

122 Szily így másodszor is elnyerte a mandátumot. A Néppárt még csak jelöltet sem állított. A függetlenségiek ellenjelöltként az Ugron-frakcióhoz tartozó Förster Aurélt állították, de csak 1172 szavazatot sikerült szereznie Szily 2082 szavazatával szemben.

123 Szily győzelme annak ellenére következett be, hogy a kerület kormánypártiságát 1875től 16%-nál nem lehetett többre becsülni. A 29 éves, pécsváradi születésű Szily Pongrác - mérnöki diplomával — a kormánypárt fiatal nemzedékéhez tartozott. Karrierje a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban indult el. 1892-ben választották meg először képviselőnek. Megválasztását nem kis mértékben segítette elő, hogy apja, a megyei alispán (Sz. László) több mint 3 ezer kat. hold birtokkal a háttérben - fia megválasztására jelentős összegeket áldozhatott. Ehhez járult még a megyei adminisztráció összes előnye. A kerület korábban, 1869-től a Siskovics család képviselőinek volt „hitbizománya" hat választási cikluson át, de korántsem elvhű magatartás mellett. Siskovics Tamás földbirtokos a kormánypárt, a független szabadelvűek, a pártonkívüli mérsékeltek, majd az Egyesült illetve a Mérsékelt Ellenzék színeit egyaránt képviselte, megszemélyesítve a dualizmus politikai életére oly jellemző képviselői életpályát, amelyben a képviselőségnek és nem a politikai hitvallásnak jutott döntő szerep,