Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

ápolásban részesül, ugyanakkor a magyar nyelvű oktatás sem korlátozódik a 68.800/1945. VKM. számú rendelet 1. §-a szerinti szűk keretre. Elgondolása a rendelet adta két lehetőség (teljes anyanyelvű oktatás, ahol a magyar nyelv rendes tantárgy), illetve teljes magyar nyelvű oktatás (ahol az anyanyelv csak külön tantárgy) összeegyeztetésén alapszik, ugyanakkor az igazgatási területen lévő nemzetiségű népiskolák oktatási rendszerének évekig tartó megfigyelés alapján leginkább megfelelt és bevált. A meghosszabbított végrehajtási idő elteltével a főigazgató (január 29-én) jelentette az eredményt. Beszámolt arról, hogy Baranyában 11, Somogyban 3 tanító áthelyezésével az oktatóhiányt megoldotta. Külön gondot fordított arra, hogy az áthelyezettek a nyelvet közismerten és bevallottan is ismerjéik. Ismertette a szervező munka sarán szerzett közvetlen tapasztalatokat, a szülők megnyilatkozásait. A szülők nem mindenütt voltak hajlandók gyermekeiket az anyanyelvi tagozatba járatni. A tanfelügyelők szóbeli jelentése szerint (pl. Kökényben) továbbra is a magyar tagozat keretén belüli oktatáshoz ragaszkodtak. A miniszter döntését kérte arról, hogy milyen gyakorlatot folytasson abban az esetben, ha a „szláv" anyanyelvű tankötelesek szülői, kényszer- és befolyásmentesen, írásban, tanúk jelenlétében kijelentik, hogy gyermekeiket továbbra is kizárólag magyar nyelvű oktatásban kívánják részesíteni. Ha emiatt a „szláv" anyanyelvű tanulók száma az anyanyelvi tagozatban a tízet nem éri el, a tagozat ennek ellenére fenntartandó-e? A főigazgató szervező munkájának eredményeiként Baranyában 24, Somogyban 5 nemzetiségi anyanyelvelt oktató népiskola működött, illetőleg megkezdte működését 1946. február 1-én. Mindenütt, ahol valamelyik „délszláv anyanyelvhez" tartozó tankötelesek száma a tanfelügyelők által megküldött adatok szerint a tízet meghaladta, az anyanyelvi oktatás kötelező jelleggel megvalósult. 2. A központi rendelkezések végrehajtása a főigazgató szervezésében Közvetlenül a saját kezdeményezésű szervező munka befejezését követően megjelent a korábban már előre jelzett miniszteri rendelet. A 330/1946. M. E. számú rendelet végrehajtására 1946. február 15-én kiadott 1200/1946. VKM. számú rendelet a beiratkozásokat még a folyó tanévben elvégeztette. A gyakorlati szervező munka érdekében, az egységes jogszabályi értelmezésre és végrehajtásra a főigazgató a tanfelügyelők részére utasítást adott ki,

1(3 melyben minden lényeges elvi és eljárási kérdésre kitért: a) Elkerülni szándékozott minden olyan akadályt, amely a kötelező jellegű nemzetiségi oktatást késleltetné, akadályozná. Akadálynak tartotta - a korábbi tapasztalatok alapján - a „helyi tényezők" magatartását. Véleménye szerint a meghiúsulás nemcsak nemzetiségi sérelmet jelent, hanem megkérdőjelezheti a magyar nemzeti kormány egyenességet és őszinteségét is. A meghiúsítást ellentétesnek tartja, bár nem fejti ki, „az igazi magyarság ősi nemzetiségi politikájával". b) Természetesnek tartja a kötelező erő feloldását akkor, ha a nem magyar nyelvű tanuló szülője a magyar nyelvű iskolába (tagozatba) kívánja gyermekét — kényszer- és befolyásmentes elhatározás alapján — íratni. c) A tanfelügyelők a beiratást a népességi statisztika, vagy az osztó lybeosztási adatok alapján rendelhették el minden olyan községben, ahol legalább tizenöt