Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Cseresnyés Ferenc: A szlovákiai magyarokat fogadó szervek telepítő tevékenysége Baranyában (1947-1948)

nekültek, belső telepesek - a kötelező 10% tartalékon felül - minden üres telephelyet elfoglaltak. (Részben az 1946. IX. tc. ellenére.) A „népesére" értelmében a felvidékiek helyére költöző magyarországi szlovákok házai nyilvánvalóan kevesek voltaik letelepítésükre. A kirendeltség megalakítása - miként a központé kezdetben - nem egy szervezet létrehozása volt, hiszen egy ember kinevezésével gyakorlatilag megtörtént. Munkája közben mintegy önmagát tette szervezetté több-kevesebb sikerrel. Igaz, küldtek melléje segítőtársakat is, s a Földhivatalt és a közigazgatási hatóságokat is értesítették, sőt felhívták támogatásukra, a fő célt is megszabták előttük, ezzel azonban el is mondtuk a központ szervező tettét, támogatását. Az anyagi természetű - takarékosság, létszámcsökkentés - utasításokon kívül, a konkrét telepítési nehézségekre, az egyéb szervekkel történő kapcsolatokra vonatkozó támogatások, utasítások nem érkeztek. A kirendeltségvezető saját szervező képességére, a szükségletek, a munkatársak, a lehetőségek felmérni tudására támaszkodhatott. Rendelkezésére állott két kormányrendelet (4.300/1947., ill. 5.300/1947. ME. sz.), melyekre azonban az idő múlásával egyre kisebb hatékonysággal hivatkozhatott. Maguknak a telepítő szerveknek sem voltak a feladataik elhatárolva. A különböző telepfelkutató csoportok, leltározók, telepfelügyelők egyszerre tartoztak a kirendeltséghez és a Földhivatalhoz, ugyanakkor a telepítésügyi főfelügyelő igazgatása alatt bizonyos önállósággal is bírtak. Bár előfordult, hogy a Földhivatal és a kirendeltség intézkedései keresztezték egymást, mégis ez a kapcsolat volt a „legmunkatársibbnak" mondható. Együtt nagyobb eséllyel küzdöttek a reménytelennek tűnő telepítési feladatokkal. A népi bizottságok (NB-k, KRB-k) jelentősége ekkorra lecsökkent, nem tudtak hatékony segítséget nyújtani számukra. (A KFB-k gyakorlatilag már meg is szűntek.) Az újbirtokosok zömét összefogó UFOSZ-ok, FÉKOSZ-ok, tagjaik érdekeit szem előtt tartva nem méltányolták az újabb igénylők birtoklását biztosítani igyekvő szervezetek (kirendeltség, földhivatal) törekvéseit. Mondhatni: alapvető ellentétek feszültek törekvéseik között. A karhatalom (az államrendőrség) állásfoglalását politikailag nagyrészt érthető módon a földművesszövetkezetek érdekei határozták meg. A felvidékieket telepítő szervekkel inkább a volt volksbundosok elleni intézkedésekben működtek közre hatékonyan. A községi közigazgatás általában a község adott erőviszonyainaik megfelelően foglalt állást, a juttatási javaslatok végrehajtásában szinte szándékosan nehézkesek, passzívak voltak. (A régi német tulajdonosok érdékeit már nem védhették.) A fentiekből következően az MKP helyi szervei az újbirtokosok és szervezeteik, a FKGP tagjai pedig a szlovákiaiak és képviselőik mellett foglaltak állást. (Földművesszövetkezeték - önálló parasztgazdaság.) Ezen szervezeti kapcsolatok, ellentétek határozták meg egy község lakóinak egyéni állásfoglalását is a fenti szervekkel kapcsolatosan. Mindezekkel együtt meg kell állapítani, hogy a két szerv, előbb külön, majd összevonva, kapott feladatát a lehetőségeket figyelembe véve kiválóan végrehajtotta. Mondhatni: forradalmi módon, rekordidő alatt adott otthont kb. 2600 szlovákiai családnak, hogy döntő többségének nemcsak házat, hanem földet is juttatott. A kirendeltség létét, tevékenységét feltétlenül szükségesnek kell tartanunk (önálló működését is!), az UFOSZ-ok, FÉKOSZ-ok vázolt elkötelezettségére való tekintettel. Meggyőződésünk szerint a szinte minden lehetségest megpróbáló szervezet (telepes felülvizsgáló bizottságok, panasznapok tartása, létszámapasztás kivédése, stb.) nélkül a többezres létszámú felvidéki életének beindítása jóval nagyobb nehézségekkel járt volna. A Telepítési Osztály lényegi vonásait tekintve - szűkebb