Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949
gi anyanyelvű oktatás előnyei és szükségességének az ismertetése, a továbbtanulási lehetőségre történő figyelemfelhívás kapott egyre nagyobb szerepet. A meggyőzés a Tájékoztató Iroda határozata után (1948 augusztus) azonban egyre kisebb teret kapott, az eljárás ellaposodott, a lenini normák háttérbe szorultak. A szülők igényét a jogi szabályozás, a szervezési gyakorlat ritkán vette figyelembe. Sokan a háború előtti igényeiket hangoztatták most is: ,,anyanyelven csak a hittan, az írás és olvasás oktatása történjen". Néhol még ezt sem igényelték. Egységesen kezelték a horvátok (sokacok, bosnyákok) igényét a szerbekével, holott utóbbiak hagyománya és igénye eltérő volt. A fenti igény megfogalmazása a horvátokat jellemezte. A délszláv nemzetiségiek oktatása kevés kivétellel felekezeti népiskolákban történt. A gör.keleti szerb iskolákban általában anyanyelven, a horvát r.k. iskolákban tantárgyként tanították az anyanyelvet. A vallási ismereteket mindig anyanyelven. A szervezés során történt vallási alapon összeütközés, de a r.k. egyház a délszláv iskolaszervezést nem akadályozta. Befolyása az állami iskolaszervezéssel csökkent, majd az államosításkor teljesen háttérbe szorult. A nemzetiségi oktatás színvonala nem volt kielégítő és nem is lehetett az, hiszen nem álltak rendelkezésre a szükséges anyagi és személyi feltételek. A horvát nemzetiségieknek nem volt horvát anyanyelvű pedagógusgárdája, azt előbb meg kellett teremteni. A nemzetiségi anyanyelven tanító állami iskolák nagy részében kezdő, többnyire csak elemi népiskolát végzett pedagógusok működtek. A felekezeti iskolákban, ahol az anyanyelvet tantárgyként oktatták, tapasztalt pedagógusokat találtunk. Igaz, hogy a nemzetiségi nyelvet nem anyanyelvként beszélte nagyrészük, de hivatásuk magaslatán álltak. A nemzetiségi iskolák helyzetét nem tekintette kielégítőnek dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter sem, elismerte, hogy még nem emelték őket a magyar nyelvű iskolák színvonalára. A minisztérium feladatának tekintette a feltételek megjavítását, a pedagógiai munka magas színvonalúvá fejlesztését/ 1 ^
