Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

a pécsi tankerületi főigazgató kezdeményezését kivéve — csak Baranyában talált kedvező talajra. A régióban ebben az időszakban csak Baranyában folyt nemzetiségi anyanyelvű oktatás. (Ide nem értjük most a tolnai Medinán a gör.keleti egyház oktató tevékenységét.) A szervezés eredménye Baranyában is hullámzó. A háború előtti állapothoz képest jelentősen megnőtt azoknak a magyar tannyelvű iskoláknak a száma, ahol a délszláv anyanyelveket tantárgyként oktatták. Létrejött ezenkívül egy újabb iskolatípus, a „délszláv tanítási nyelvű állami népiskola" (általános iskola). Az 1946-ra kialakult nemzetiségi iskolahálózat tovább bővült azokban a tanévekben (1946/47., 1947/48.), amelyekben a szervezési feladatot az igazgatási szervek az oktatásban történő részvétel kötelezésével igyekeztek végrehajtani. Csökkent a nemzetiségi anyanyelvet, illetve anyanyelven oktató iskolák száma akkor, amikor a szülők és a nemzetiségi szövetségek kezdeményezése kapott szerepet. További csökkenést az 1948 végétől kedvezőtlenebbé váló külpolitikai helyzet okozott. A VKM. a fordulat évére eljutott a leniini nemzetiségi elv érvényesítése igényéhez. Korszakunkban ebben visszaélés ezen a szinten nem történt, inkább fejlődés következett be. Az általános iskolai főosztály keretében létrehozták a nemzetiségi ügyosztályt, ahol ez a feladat elsőrendű fontosságot kapott. Feladatának az elnemzetleniesítés megakadályozását tartotta. Eszközül a felvilágosítást szándékozták felhasználni. Az 1948/49. tanévre elért eredmények, 49 „délszláv tanítási nyelvű" népiskola 945 tanulóval és 30 magyar tannyelvű iskola, ahol tantárgyként tanították valamelyik „délszláv nyelvet", nem elégítette ki az ügyosztályt. Nehézséget jelentett a háború előtti fasiszta szervezési mód hatása a szülőkre, az 1949. évi népszámlálással kapcsolatos rémhírek (kitelepítéssel fenyegették őket), a Jugoszláviával megromlott viszony és a belső reakció.

45 A baranyai szervezés eredménye országosan is jelentős. Az 1946/47. tanévben a délszláv tanítási nyelvű iskolák fele, az 1948 49. tanévben mintegy egynegyede itt működött. A' felszabadulás utáni jogalkotás a nemzetiségi oktatást megszabadította fasiszta tartalmától. Az 1945. évi szabályozást, úgy ^ártalmát, 'mint formai oldalát tekintve polgári demokratikusnak tekinthetjük. Egyenlő teret biztosított a nemzetiségi és a magyar nyelvnek, részletes eljárási szabályokkal körülírta a szülők titkos szavazásának módját. Biztosította az egyén nemzetiségi jogait, de ugyanakkor izolálta is a szülőket. A nemzetiségi közösségek jogait viszont nem vette figyelembe. Ez utóbbi körülmény késztette a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja képviselőit a nemzetiségek kollektív jogaiinak az oktatás területén történő elismerésének követelésére. A követélés hatására - mely kedvező talajra talált az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon győztes, a béketárgyalások előtt álló, szláv orientációs politikát folytató koalíciós kormány tevékenységében - újraszabályozott nemzetiségi oktatáspolitika a kollektív jogokat is tartalmazta. A polgári demokratikus jegyeket viszont leszűkítette. A nemzetiségi iskola beiratási eljárásában már nem kaptak szerepet a szülők, azt statisztikai adatoktól tették függővé. A szülők iskolaválasztási joga, melyet a beiratáskor, minden titkos szavazástól mentesen érvényesíthettek, megmaradt. A kormány szerepe is megváltozott, kötelezővé vált a nemzetiségi oktatás lehetőségének a megteremtése, melynek módjai állami iskolák létesítése és fenntartása, illetőleg államsegély biztosítása volt. A fordulat évében a lenini önrendelkezési elv a végrehajtási rendelet kiegészítésével és módosításával nyert elismerést. Formailag ugyan a behatásoknak a statisztikai adatokhoz történő kötődése megmaradt, de kiegészült a szülők és a