Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

decemberi iskolalátogatás során a rendkívüli nívóesést állapíthatta meg a szakfelügyelő. Az iskolaszék a tanerőváltozásokat a „politikai zavarokkal" magyarázta. 7947 végén a VKM a lakosság többségének és a VDU nyomásának engedve hozzájárult a részben osztott, német tannyelvű tanításhoz. Ugyanakkor osztatlan magyar tagozat kezdte meg 20 tanulóval a működést.

1

^ 1942/43. évi iskolafelügyeleti jegyzőkönyvben már a fejlődő német és magyar tagozatról számolt be a szakfelügyelő, amelynek működése némi nyugalmat hozott a lakosság körében. Ez azzal is kapcsolatos lehet, hogy ,, . . . nagy a kiábrándulás a Volksbund körében, amely egyrészt a háborús helyzettel, másrészt a hihetetlen szegénységgel magyarázható. Különösen egyes nagy gyermekáldással rendelkező német családok esetében . . ;*'"

9 57. MECSEKRÁKOS R.k., osztatlan, egy tanerős, egy tantermes iskola. A tanterem „nem különb egy istállónál, benne egy egész nemzedék sínylődött és nem egy tanító ment teljesen tönkre . . ."

12

° 1938. decemberében a község akarata ellenére bevezették az egységes tanítási rendszert. A szülők a magyar tanítási nyelv fenntartását kívánták még az 1939. évi látogatás alkalmával is. A német anyanyelvű tanulók többsége nem tudott már jól németül. Ugyanebben az évben végzett második felügyeleti látogatás alkalmával a lakosság még mindig a magyar tanítási nyelvet tartotta volna alkalmasabbnak. Balázs Ferenc maga is a lakosság álláspontján volt, de az egységes tanítási rendszert, „ . . . tekintettel a tanulók származására és német anyanyelvére, valamint a nemzetközi porondon a magyar ügy fejlődése és várható esélyei miatt . . ." megfelelőbbnek tartotta ekkor. 7947. március 78-/ látogatásakor már megállapíthatta, hogy az egységes rendszerben fejlődött tanítás révén a harmincas évek első felében erőltetett nyelvi magyarosítás következtében anyanyelvüket eltelejtett gyermekek német beszédkészsége újra kielégítő, csak íráskészségüket kell továbbfejleszteni. Ez annál figyelemre méltóbb, mert a tanítókról készített jellemzései szerint csak gyenge német tudásúak.

121 Az 1942-1944 között eltelt időben az anyanyelvi képzésben újra nagy visszaesés következett. Számtalan pályázat ellenére nem jelentkezett egyetlen németül tudó tanító sem. Igy egy öreg nyugdíjas magyar tanítót kénytelenek alkalmazni, aki semmit sem tudott németül. Három év alatt a tanulók a fennálló rendelkezések ellenére magyarul tanultak. A német olvasás és írás is kezdetleges módon került tanításra. A szülők, jóllehet valamennyien németek voltak, nem tiltakoztak 1942—1944 között sem a magyar nyelvű tanítás ellen.

122 A mindennapi tankötelesek nemzetiségi megoszlása Nemzetiség 1938 1939 1939 XII. 1941 1943 Magyar 6 — 1 — 1 Német 26 29 25 26 28 összesen: 32 29 26 26 29 Magyarul beszél: 23 (88,8%) 29 (100,0%) 21 (84,0%) 21 (80,7%) 24 (85,7%) 58. NAGYKOZÁR A három nemzetiségű falustruktúrának megfelelően 1938. november 7-én három osztatlan tagozatot szerveztek meg a háromosztályos állami iskolában. Egy magyar anyanyelven, egy németül illetve sokacul tanított, egységes tanítási rendszerben, kisebbségi tanterv alapján, A harmincas évek nyelvi magyarosítása nem volt hatástalan. Míg a magyar tagozatban jó eredménnyel taníthatott a nevelő, addig a német tagozatban „kezdetlegesnek" ítélte Balázs Ferenc az eredményeket 1938-ban. Nyelvük szuverenitását a sokac lakosok erőteljesebben megőrizték és így a gyermekeik tanítása is eredményesebbnek tűnt. A gyenge eredményekhez hozzájárult az is, hogy az egységes tanítási rendszer koncepcióját a három teljesen kezdő tanító nem ismerte.

123 Német illetve horvát nyelvtudásuk is közepesnek alig mondható. 1939-ben a helyzet még változatlan. Balázs javasolta a tanítók azonnali elhelyezé-