Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

segítőtársakra a falu vezetői bennök csak ritkán találnak, mert a múltban érlelt kapcsolatok az ellenük irányuló, sokszor fékeveszett izgatás miatt, máris erősen meglazultak. A »Volksbund« magatartásával a falu vezetői nem azonosíthatják magukat, azon kívül állva intelmük és tisztaszándékú felvilágosításuk pusztában elhangzott kiáltás. Megfigyeléseim és a helyi vezetőkkel, egyszerű emberékkel lefolytatott magánbeszélgetéseim alapján szerzett tapasztalataim szerint ez a való helyzet. Egyik oldalon a lelkek mélyén meghúzódó, ki nem mondott, de égető fájdalom, a másik oldalon fölényes elbizakodottsággal hirdetett nemzetellenes fascista törekvések ütköznek egymással, és az ütközők között ott vergődik az összelapított tárgyilagosság és az elhomályosított tisztánlátás . . ." Lehangoltan állapítja meg az egységes rendszerű oktatással kapcsolatban, hogy különösen a VDU megalakulásától és agitációjától kezdődően az egyházi hatóságok, iskolaszékek, tanfelügyelőségek egy része túl messzemenőnek, az „elfogadó részen egy jelentékeny hányad túlságosan kevésnek tartja . . ." már az egységes rendszerű népiskolai oktatás megvalósítását.

14 Ekkor találunk a jelentések és óraelemzések tömegében először utalást arra, hogy a „...családi nevelés nem támogatja tovább az iskolai nevelés alapvető célkitűzéseit". A német érzelmű családokból erős biztatás hangzik a magyar nyelv ellen, a magyar érzelmű családok a német tanítási nyelv ellen hangolják gyermekeiket, így természetesen a módszeres óravezetés, a kitűnő vezérkönyv, és minden tanítói erőlködés csődöt mondott. A „népiskolai mindennapi tanulók lelkébe így hatolt a politika mérge, lerombolva mindazt a törekvést, amelyet a két nyelv párhuzamos oktatásáért eddig megtettünk ..." - írta az Országos Iskola Tanács részére készített beszámolójában. 1941 végén már szembetűnő jelenségként valamennyi dunántúli és bácskai német tagozatot elemezve megállapította, hogy a kisebbségi tanterven alapuló magyar tankönyvek nem terjednek. A magyar tannyelv tanítása erősen visszaesik. Balázs, aki az egységes rendszerben a két nyelv párhuzamos tanításának rendíthetetlen híve volt, kijelentette, hogy „. . . a nemzetiségek a teljes egyenjogúság alapján az államnyelv és anyanyelvük tanítása során válnak egzisztenciálisan is egyenlővé, továbbá európaivá. Az anyanyelv elhanyagolása az állam részéről bűn, az államnyelv tanításának elhanyagolása pedig eleve teljes hátrányba taszítja a kisebbségek tagjait. . ." 1941-ben, a bécs'i döntést követően, a 700/1941. ME sz. r. megjelenése után, amely a teljesen anyanyelven történő tanítást rendelte el, 189 délkelet-dunántúli német többségű iskolában Balázs, jóllehet eléggé tájékozott volt és várta e rendezést, hamarosan megdöbbent annak gyakorlatától. 1941. június 30-án Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém, Zala, Fejér megye területén 123 osztályban befejezett látogatását követően készített jelentésében utalt arra, hogy ,,. . . a tanítóság és a nép között bensőséges lelki találkozás elérése, a Volksbund fokozódó működése következtében, lehetetlenné válik . . ."

1,) A módszeres eljárások, didaktikai elvek mind alárendelődtek a féktelen izgatásnak, amely az iskolák küszöbét is átlépte. Mindkét oldalról fokozódtak a szélsőséges türelmetlen magatartás következtében az összetűzések. A Volksbund szervezetében élő németség a „népi lelkiséget" a magyar nemzeti érdekek elé helyezte. A falu vezetősége pedig eléggé szűklátókörűén úgy vélte, hogy „a magyar nyelv tanulása vagy nem tanulása egymaga biztosíték a »nemzethűségre« és »hazafiassagra«, hogy vele megtettünk mindent, nélküle semmit...". Balázs többször megfogalmazta jelentésében, hogy az anyanyelvápolást továbbra is minden esz-