Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

8 Elpusztult község. Helyét a dűlőnevek között sem találtuk. 9 Elpusztult község. Nagybudmértól K-re egy dűlő őrzi a nevét. 10 Belvárdgyula része. 11 Olasz község része. 12 Grécipuszta Újpetrétől D-re és Kurucpuszta Vokány határában. 13 A Villányhoz tartozó Virágostól D-re feküdt, Helyesen írva: Keresztes. 14 Szederkény része ma. 15 Birjántól DK-re feküdt. A középkorban pálos kolostor is volt ott. 16 Ma hn. Belvárdgyula határában. Régen Ug kzs. 17 Elpusztult falu. A borjádi „Vörös Malom" helyén feküdt. 18 Elpusztult. Györffy szerint Birjántól É-ra, vagy K-re feküdt. 19 Ma helynév Majs határában. 20 Borjádtól DK-re feküdt; a mároki határban „Marótfa" dn. őrzi a nevét. 21 Bm. L. BMU. 106. csomó „Herend" jelzésű köteg, 40. sz. 22 A bólyi uradalom levéltári anyagában található XIX. század eleji térképen még feltüntették a régi „Magyar Petra" helyét egy templommal együtt. 23 Kistótfalu az 1687-ben vívott nagyharsányi csata hadműveleti területe közelében feküdt. Öreg templomát az új lakosok az 1701. évi összeírás idejére már befedték szalmával. 24 Tímár Gy.: XVI. századi rovásadó összeírások a mai Baranya megye területéről. Baranyai Helytörténetírás, 1974—75. 21—94. o. Papanek G. idézett könyve: Geographica Descriptio Comitatus Baranyaensis, etc. Pécs, 1785. 139. o. 25 L. a 2. sz. jegyzet. 2(5 A török kor végén innen eltűnt vegyes nemzetiségű lakosságról kevés adatunk van. A puszta falvak határainak az ügyében később megidézett tanúk néha említenek régi dűlőneveket és azok között török is előfordul. 27 Az utolsó évtizedet Taba István „A XVII. század végének telepítéspolitikája" c. tanulmánya ismerteti. (Történetírás. II. évf. 1. sz., Bp. 1938, február.) 28 Más földesurak végeztek ilyen áttelepítéseket. Később az 1723. évi 62. törvénycikk őket is korlátozta. A törvénycikk 3. paragrafusa tett csak engedményt azzal, hogy akinek egy telken több jobbágya volt, és azokat ott nem alkalmazhatta, annak szabad volt egyet viszszahagyva a többit más vármegyébe áthelyezni. (Magyar Törvénytár, 1657-1740. évi törvénycikkek, 623. o.) 29 A török időkben elpusztult szlavóniai magyar falvakból kevesen maradtak életben. Akik a mocsarakban meg tudták magukat húzni, később a szlavóniai Szentlászlóra települtek. A hagyomány szerint a török visszavonulásakor (1686) a még megmaradtak közül is sok ember meghalt. (L: Dr. Penavin Olga: Szlavóniai hétköznapok, 242. 243. o. A „Hagyományaink" c. sorozat V. kötete ,,Forum" kiadó, Újvidék, 1973.) Papanek (i. m. 95. o.) szerint a tatárokkal irtatták ki a Száva folyó és Buda közti terület lakosságát. 30 L. 2. sz. jegyzet, 80. o. 31 Évente. 32 Június 24. 33 Szolgáltatni. 34 Továbbá, szintén. 35 Rendelkezésére. 36 Erre az esztendőre. 37 Bére. 38 Makkoltathassák. 39 Az uradalom 1701. évi összeírása. 40 Előzetes becslésére. 41 Állapotának a vizsgálata alapján. 42 Helyszíni szemlére is. 43 Szemlére. 44 Akik nincsenek az összeírásban. 45 Bm. L. BMU. 106. cs. 295. 40 Nagy L.: A Császári Udvari Kamara pécsi prefekturájához tartozó terület 1687-ben. Baranyai Helytörténetírás, 1978. évi kötete, 15—64. o. 47 Szita L.: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Baranyai Helytörténetírás, 1974-75. évi kötet, 95-120. o. 48 Ilyen pusztítást csak a pestis okozhatott volna, de az 1693-ban dühöngött utoljára a környéken. Évek múlva, 1710-ben és 1713-ban jelentkezett újra járványszerúen. 49 Szita L: Adatok a délszláv népcsoportok betelepüléséhez a török utáni Baranya megyében. Baranyai Művelődés, 1973. december 4. szám. 131-137. o. 50 Szita L. ím. L. 47. sz. jegyzet.