Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

nyerüket és a szegénység miatt „mezét láb" jártak.

139 Nyomorúságuk egyik oka, az egyházi építkezések ellen csak a rácok élhettek panasszal, mert a Lipót-féle kiváltságlevél és annak a megerősítései mentesítették őket a római katolikus egyháznak teendő szolgáltatások alól. Panaszukat azonban elutasították. A vármegye ülési jegyzőkönyvébe lefektetett vélemény szerint: „A Batthyány uradalomban levő rácoknak szerződése nincs, ezért az uradalom rendelése szerint dolgozzanak többet".

140 Miután javulást nem várhattak, magukon vagy elköltözéssel segíthettek, vagy tovább elégedetlenkedtek. Az utóbbi módon a panaszaik későbbi meghallgatását és orvoslását remélhették. Az első esetben maguktól elköltözhettek a délebben fekvő baranyai uradalmakba, vagy a Dunán túlra, Bács megyébe, ahol kevesebb terhet kellett elviselniük. A második esetben az elégedetlenségüket és a hevesebb megnyilvánulásaikat az uradalom tisztjei rosszindulattal minősíthették lustaságnak és lázadásnak is. Ez pedig okot adhatott arra, hogy a „földesúr jogán" elűzzék őket és a helyükre „szorgalmas és engedelmes németeket" telepítsenek.

141 A két lehetőség közül mi az utóbbit tartjuk valószínűnek. Ezt a véleményünket későbbi keltezésű adatokkal támasztjuk alá. Az úrbéri rendezés után a munkaerők felszabadulása miatt több szőlőt művelhettek' a bólyi uradalom falvaiban is. Később, a francia háborúk idején, a bornak még nagyobb lett a kereslete, ezért az olasziak és a hidoriak csak szőlészkedtek, azt is inkább a belső telkeiken űzték. A műveletlenül hagyott szántók után és a belső telken termelt borból a parasztok nem akartak kilencedet fizetni. Az uradalom 1814-ben beperelte őket. A bíróság az alpereseket elmarasztalta. Az olaszi es a hidori római katolikus délszláv, illetve magyar gazdák közül többen „a letett sessiojukat fői válalni nem akarták" azután sem. Ezeket megfenyegették, hogy a jobbágytelkeiket németeknek adják.

143 Más esetben is hangzott el ilyen fenyegetés. Az uradalom, az úrbéri rendeletre hivatkozva 1829-ben más dűlőbe akarta átköltöztetni Kistótfalu magyar, református lakosságát, de azok ellenszegültek. Csak akkor engedelmeskedtek, amikor megfenyegették őket, hogy németeket telepítenek a helyükre.

143 Az úrbéri rendezés előtti megmozdulásokban a bólyi uradalom jobbágyai nemzetiségi különbség nélkül részt vettek. A már többször említett pert 1765. szeptember 15-én indították el az úriszéken benyújtott közös panaszukkal. A pert gyorsított eljárással folytatták le. 1766. április 5-én a falvak küldöttei előtt a vármegye és az uraság képviselői jelenlétében már ki is hirdették a feljebbvitel utáni ítéletet. Ezt tulajdonképpen már a királynő által nyolc hónappal később aláírt úrbéri rendelet szellemében fogalmazták és csaknem minden pontjában elmarasztalták a bólyi uradalmat. A felolvasást a jobbágyok többször is megzavarták heves kitöréseikkel. A megyei urak a történteket feljegyezték az ítélet végére.

144 A parasztok és az urak április 5-i viselkedése Bolyban már előre jelezte a pár hónappal később Siklóson bekövetkezett események minden mozzanatát, ezért a feljegyzést lefordítva itt közöljük: „A belvárdi Blász Márton és a lothárdi Csupics Márton így szólították fel a kistótfalusi Pápai Jánost: Mivel ez (az ítélet) nem felel meg a Legszentségesebb Fenség leiratának, azért pénzt adnak neki és nem a méltóságos Herceghez küldik el őt, mert az a földesúr, hanem Bécsbe magához a Legszentségesebb Fenséghez hogy ott tárja majd fel ezeket a hibákat." „Miután hallották a robotról szóló pontokat és a jobbágytelkek után járó munkákat, az ítélet további pontjait nem akarták meghallgatni. Ahogy mi láttuk, a horvát alattvalók előre jöttek és a többieket is biztatva, Csupics Mártonnal az