Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

utóbbiak közül kevesen változnak meg; az ide-oda vándorlás okozta zavaros állapotok a 18. században még csábítóbban kedveztek a bűnözőknek, mint ma. Arra is gondolnunk kell, hogy a régebbi lakosok, az emberi természetből adódóan akkor is fenntartással fogadták a jövevényeket. Érdekeik ütközése esetén néhány ember gaztetteit ők is szívesen általánosították az egész népre. A Magyarországra települt rácok következetesen ragaszkodtak szerb anyanyelvükhöz és görögkeleti vallásukhoz. A nemzetiségük és a vallásuk még a török mohamedán iga viselése évszázadaiban forrott össze és az új hazában sem akartak renegátok lenni. Szilárd ragaszkodásukat egy mondatba sűrítve adta a pécsi jezsuita házfőnök értésére a rácok püspöke, amikor ezt mondta: ,,Én semmi féle más hitet nem vallhatok, mint azt, amelyben születtem és nevelkedtem".

128 A rácokat a kellemetlenkedő helyi hatalmasságokkal szemben csak a császár iránti hűségük védte. Bécs ezt a magyarokkal szemben többször ki is használta. Hűségüket fenntartás nélkül megőrizték az önálló Szerbia megalakulásáig. A pécsi görögkeleti püspökség valószínűleg már a 18. század elején megszűnt. A század első éveiben Pécs az ország több római katolikus püspöki székhelyéhez hasonlóan elveszítette korábbi szabadságát és ún. püspöki várossá lett. Az itt lakó görögkeletieket azonban az I. Lipót kiváltságlevele értelmében a világi hatalom évtizedeken át megvédte a püspök-főispánnal és a jezsuitákkal szemben. Pécs város tanácsa csak 1743. május 17-én hozott határozatot a görögkeleti lakosság kiűzésére. Ez már a korábbi római katolikus püspököknél is elfogultabb gróf Berényi Zsigmond (1739—1748) idejében történt.

129 Megemlítjük, hogy Berényi a hatalmának jobban kiszolgáltatott reformátusokat még elfogultabban és szabadabban üldözte. A török kort túlélt magyar reformátusok nemzetisége és vallása a mohamedán elnyomás idején ugyanúgy összeforrott, mint a rácoké. Az áttérítési törekvések belőlük is csak ellenállást és gyűlöletet váltottak ki.

130 Berényi püspöksége alatt a még addig meghagyott iskoláikat is megszüntették, templomaikat elvették, vagy bezárták, prédikátoraikat és egyben tanítóikat meghurcolták és elűzték.

131 A bólyi uradalomban a peterdi és a belvárdi reformátusok a török kiűzése után egy ideig az egerági anyaegyházhoz tartoztak. Amikor ,,Egerág a földesúr befolyása alatt katolikussá lett", Peterd vált anyaegyházzá. András nevű papjuk is oda költözött; ő és az utódai gondozták a belvárdi leányegyházat is. 1710-től Czene Péter volt a prédikátoruk.

132 A kistótfalusi reformátusokról csak annyi tudunk, amennyit az uradalom 1701. évi összeírásában Somogyi feljegyzett róluk. Sem a hagyomány, sem az iratok nem őrizték meg, hogy melyik községben volt az anyaegyházuk. A protestánsok iskoláik megszüntetése és roskadozó, vagy leégett templomaik felújítása ügyében hiába fordultak a vármegyén keresztül a királynőhöz, az írásokat évekig elfektették. Ha el is jutott a panasz, vagy a kérelem Bécsbe, a királynő a jogosságát a vármegyével vizsgáltatta ki. A kiküldött bizottság a püspök embereiből állt; ők mindig találtak törvénycikket, vagy tanút az elutasítás indokolására. A rácok panaszait ugyanakkora rosszakarattal, de gyorsabban vizsgálták ki, mint a protestánsokét. Az 1740-es évek közepén a baranyai rácok is a „karlóczai görögkeleti és illir kongresszuson" terjeszthették elő panaszaikat. A kongresszus megtárgyalta, majd a Helytartótanácshoz továbbította azokat. A Helytartótanács a jogos panaszokat az illetékes vármegyékkel vizsgáltatta ki és a véleményüket is kérte. így például 1745. március 15-én a megye ülésén, többek között a kisjakabfalvai görögkeleti pap kivizsgált ügyét is véleményezték. Ezt nem egészen két hó-