Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

jén hat magyar család lakott, két eke barmuk volt, egyenként hat ökörrel. Nag/ devecserben ekkorra a rácok helyére már nincstelen magyarok szálltak, meg áiíataîk sem voltak. A rácok dúlása után ez a két falu is felégetve, néptelenül maradt, csak évtizedek múlva telepítették be őket németekkel. A rácok gyilkoltak, égettek és raboltak a vegyes lakosságú falvakban is: a horvátok és magyarok lakta Szőkéden és Belvárdon. Ugyanerre a sorsra jutottak a római katolikus falvak közül a magyarok és bosnyákok lakta Misleny és a bosnyákokká/ alighogy betelepített Hidor és Lothárd is. A rácdúlás után a magyarok és a horvátok a környéken húzták meg magukat. A nyomjai magyarok közül a háború idején többen meghaltak; akik éltek, 1709-ben még Belvárdon laktak, nagy szegénységben. A megmaradt kisherendiekről későbbi tanúvallomásokból tudjuk, hogy 1704-ben is, akárcsak a török idők végén, Egerágra menekültek.

51 A római katolikus bosnyákok valamennyien Szlavóniába mentek át, ahová korábban a rácok is. A bosnyákok azonban még a háború idején vissza-visszatértek a falujukba, de igás állataik nem voltak, ezért csak nyomorogtak, végül is elszéledtek. A háború alatt a bólyi majorban is sok kár esett. 1709 tavaszán rác rablók vették be magukat a lakatlan épületekbe, majd felgyújtották valamennyit. Somogyi még abban az évben, az ősz beállta előtt fegyveres hajdúkat fogadott és azok védelme mellett kiment Bolyba; jobbágyokat gyűjtött össze és a majorság épületeit befedette, hogy nagyobb kár ne essen bennük. Az összegyűjtött termény a rácok dúlásakor mind kárba veszett, a bort a pincékben kieresztették. A Peterden tartott száz tenyészjuhot és az uradalom ötven sertését is a rácok hajtották el. Somogyi az 1709. október 30-án kelt összeírásában több községnél is leírja, hogy a háborús idők miatt minden újabb telepítési kísérlete kudarcot vallott. Az emberek a rossz közbiztonság és a nyomor miatt újra elszéledtek. Az összeírás idején csak a megmaradt peterdi, belvárdi és mislenyi magyarok laktak a falujukban. A bujkálást egy-két évvel azelőtt hagyták abba és mindenükből kifosztva tengődtek. Újratelepítés a szatmári béke után A Batthyány uradalom elpusztult falvait is csak a szatmári béke után telepíthették újra, valószínűleg Somogyi kezdeményezésére és irányításával. A régi magyar lakosságból még kevesebben maradtak, a Dráván túlra menekült rácokat kellett visszaengedni Baranyába. A Batthyány uradalom falvai közül 1711. és 1713. között tizenkettőt szálltak meg újra: Ivánbattyánt, Kisjakabfalvát, Kiskassát, Nagybudmért, Palkonyát, Töttőst, Újpetrét, Villánykövesdet, Virágost, Vókányt, Kisbudmért és Borjádot. A tizenharmadik betelepített helység Boly volt, az uradalom épülő központja, amelyet korábban mindig pusztának említettek. A vármegye 1713-ban összeírást készített azokról a rácokról, akik addig telepedtek Baranyába.

1- Feljegyezték családi helyzetüket, állatállományukat és azt is„ amit termeltek, ha 1711-ben vagy 1712-ben érkeztek. A nevek alapján megállapítható, hogy a szatmári béke után Szlavóniából nem azok a rác jobbágyok települtek át a bólyi uradalom falvaiba, akik 1704-ben elmenekültek onnan. Bár ők is menekültek voltak, igás állatuk és más, összeírt lábas jószáguk nem volt kevesebb, mint a kurucok elől elszaladtaknak. Az 1713-ban készült összeírás fontosabb adatait összehasonlítottuk a régebbiekkel és itt közöljük (1. sz. táblázat). Ebben csak azok a községek szerepelnek, amelyeknek a keresett adatait 1703 és 1713 kc^ött minden esetben összeírták.