Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

évvel korábban, mert az azóta benépesített négy faluba harmincan települtek le. Két év alatt tehát a rácok 30%-a elköltözött a Batthyány uradalomból. Ezt azonban nem lehet nemzetiségi ellentétekkel magyarázni, mert ugyanakkorra az őslakos és szabad költözésétől megfosztott 48 magyar jobbágy közül, a három mislenyi magyarral együtt is csak 37-en maradtak itt. A csökkenés náluk csaknem 25%-os. Felmerülhet az a gondolat, hogy járvány pusztított a környéken. A hivatalos iratok azonban ezt nem említik.

48 A népesség a Rákóczi-féle szabadságharc előtt csak azért csökkent, mert elvándorolt innen/'

11 Ebben szerepet játszhattak azok az építkezések is, amelyeket Somogyi kezdett el az uradalom két új majorjában. A bólyi pusztán, ahonnan jól meg lehetett közelíteni a mohácsi kikötőt, felépíttetett néhány központi épületet. Két szoba volt az egyikben, konyhával és egy cselédbázzal, mögötte 30 lóra való istálló. Bolyban felépült egy alápincézett magtár is. Ezzel egyidőben a peterdi szőlőhegyen két nagy pincét ásatott és száz birkát befogadó juhászatot alakíttatott ki.

50 Az 1709-ből fennmaradt összeírásában megemlíti még, hogy 1704 elejére a bólyi magtár tele volt az uraság gabonájával és még a falvakban is vermeltetett el. A két majorban összesen négyszázötven akó bor volt a pincékben. Ennyi terményt csak a kilenced szigorú behajtásával gyűjthetett össze. A robotoló jobbágyok keményen dolgozhattak, hogy a felsorolt épületeket Bolyban, az uradalom egyik sarkában felépíthessék. A lazább kamarai gazdálkodáshoz szokott régebbi lakosok bizonyára ezért költöztek el innen 1704 előtt. Az uradalom elnéptelenedése 1704-ben Az 1704-ik esztendő jelentős változásokat hozott, amelyek Somogyi Ferenc szervező munkájának az addigi eredményeit csaknem teljesen megsemmisítették. A kurucok az év elején hadjáratot indítottak Dunántúlra. Az országrész délkeleti negyedére irányított reguláris csapathoz is több ezer, főleg, mint írják: „kálvinista" paraszt csatlakozott. A Batthyány uradalomban megtelepedett rácok átmenekültek előlük Szlavóniába. Somogyi tiszttartó 1709-ben újabb összeírást készített az uradalomról és abba a romlás igazolására visszaemlékezését is belefoglalta. Leírta a rácok ijedt menekülését. Rémületükben csak a családjukat, a kéznél levő jószágukat és holmijukat vitték magukkal. Amit itt hagytak, azt a magyarok prédálták fel. így kiürült rác falunak írja Átát, Szent Trinitást, Vókányt, Újpetrét, Kisdevecsert, Palkonyát, Ivánbattyánt, Villánykövesdet, Kisjakabfalvát, Kisbudmért, Nagybudmért, Nyomját, Hidort, Lothárdot, Kiskassát, Borjádot, Virágost, Marótfalvát, Töttöst, Bostát, Rácherendet és Keszát. A háborús események más leíróival egybehangzóan ő is megemlíti a kurucok pécsi pusztítását, majd a rácok fegyveres betörését, a rácjárást: a magyar és az addig még bántatlan iramai katolikus délszláv falvak feldúlását. Császári tisztek a kurucok kiűzésére rácokat toboroztak Szlavóniában. A Dráván átkelt rácok nemcsak Pécset, a délkelet-dunántúli ellenreformáció központját dúlták fel bosszúból, a hitük miatt elszenvedett sérelmekért és üldöztetésért, hanem a védtelen református és római katolikus falvakra is rátörtek. A Batthyány uradalom színmagyar falvai közül a református Peterden két embert öltek meg, Kistótfaluban négyet, a római katolikus Kisherenden hetet. Az utóbbi helyről a gyermekeket rabságba hurcolták és többet közülük el is adtak a töröknek. Somogyi a vármegyei bizottság által 1703-ban rácnak írt falvak közül magyarnak említi Nyomját és Nagydevecsert. Nyomján a rácok 1704. évi támadása ide-