Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Borsy Károly: Szodói Nagy Benjamnin pécsi nyomdász szabad sajtos tevékenységének megtorlása 1849-ben

A fennérintett meglepő vizsgálatról előterjesztett és felolvastatott jelentés világosan tanúsító, hogy a pénztárban semmi pénz nem találtatott, napló nem létezett, hanem ez a számadásokkal együtt azon egy üdőben akkor készült, részint a legényeknek törülésekkel, hozzáadásokkal levonásokkal bemocskolt könyvecskéikből, részint a hitelezőnek össze szedett árjegyzékeiből; — a szakértők által teljesített vizsgálatkor már napló létezett, de ugyan azon tollal, téntával írva; hasonlólag a legények könyvecskéi mind szépen letisztázva, s újonnan bekötve találtattak: de mégis ezen vizsgálatról tett és fölolvasott jelentésből szinte világosan felderült, hogy az így vezetett naplóból, miután az több törvényszabta kelléket nélkülöz, rendes számadást készíteni, és a pénztár mivelő s szenvedő állapotát, mint kellene, tisztán kimutatni teljes lehetetlenség. — Ezután felolvastatván az 1847-ki számadást vizsgálóknak sok és terhes vádakkal teljes észrevételeik, és az ügylőnek azokra válaszul adott feleletei, azokból az ügylőnek alattomos, (Itt az eredetiben áthúzva: „zavarosban halászni akaró" szavak.) de az intézetre káros hatású s kötelesség sértő törekvései igen is napfényre jöttek. Mind ezekből meggyőződvén az Elöljáróság, hogy a nevezett ügylő, kötelességeit, mellyeket tőle mind ön szerződése, mind Elöljárósága — a gazdasági közgyűlés rendeletei, mind a hazai törvények igényeltek, pontosan, jóllehet többször megintetett, nem teljesíté; jelesen: az intézet számadási könyveit rendesen nem vezeté; számadásait a kiszabott időre el nem készíté, sőt a napló hiánya miatt ezen számadásait a legények könyveiből és a kereskedők árjegyzékeiből készítvén több elvégzett munkák árát fel sem jegyzé, s gyakran hibásan, vagy nem is követeié; a kész munkákat pedig oly személyeknek is, kiknél elegendő biztosíték nem létezett, a gazdasági közgyűlés világos rendelete ellenére kiadá; s azért a mivelő adósságok, az intézetnek nagy kárával évről évre növekedtek; szinte a rendes napló hiánya miatt az intézetnek szenvedő adósságait is, ezeket se jegyezvén fel, kimutatni soha képes nem volt, és az ily eljárás mellett nem csuda, hogy több kétes, sőt csaláshoz közelítő követelései támadtak; Meggyőződvén továbbá az Elöljáróság köztudomás szerint is több hivatalbeli hanyagságáról, nevezetesen: hogy előbb mint szenvedélyes vadász hoszszas és költséges perbe keveredett, később (az eredetiben áthúzva: mint „kortes-vezír" szavak) a nyomdát kortes-gyűlések tanyájává tevé, utóbb drága idejét többnyire a kávéházakban vesztegeté, mind ezek által pedig az intézeti munkák nem kevés hátramaradását idézé elő. Nem különben azok iránt, kik az intézetnek foglalkozást adni akarnának, gyakran visszataszító goromba volt; adott szavát a kívánt időre gyakran nem teljesíté, miért is részint az intézettől többeket elidegenített, részint itt helyben új nyomda felállítására okot adott. — Ezeken felül legényeit rendetlenül fizeté, a' helyett, hogy őket, mint az Elöljáróság rendelete is kíváná, hetenkint fizette volna, velük fél évig sem számolt, miért a jobbak távoztak, és gyakran a munkákat csak inasok által végeztére, kikért még az intézettől 80—100 pengő forintot is évenként húzott. Végül még a kereskedői árjegyzékek kifizetését is oly annyira hallogatá, hogy utóbb a kereskedők közt hitelezőre alig talált, és kéntelen volt többször váltót aláírni — mi az intézet hitelét is csökkenté. Utoljára még tekintetbe vévén a közgyűlés azt is: hogy a többször nevezett ügylő újabb időkben a sajtószabadságróli fv,rde nézetei által megvakítatván, csupa nyereségvágyból, mivel szerződése szerint az intézet tiszta jövedelmének egy harmadához igényt tartott, több egyházi, világi s katonai magas hivatalokban álló személyek ellen irányzott botrányos torzképeket nyomtatott, sőt egy szenvedélyes, az osztrák kormány, és magas állású férfiai ellen gyanúsító vádakkal és aljas kitörésekkel teljes politikai újságlapot is közhírré tett; — mi által a könyvnyomdai intézetet lezárás, vagy köitséges per veszélyének is kitevé; végre pedig a kinyomtatott gúny iratok miatt a katonai hatóság által mint veszedelmes egyén a Nyomda intézetből tüstént eltávolíttatni rendeltetett. Mind ezeket szem előtt tartván a közgyűlés, szodói Nagy Benjámint a pécsi Lyceumi könyvnyomda ügylőjét, mint ki szerződését önmaga megszegte, Elöljárósága rendeleteinek nem engedelmeskedett, hivatala legfontosabb kötelességeit elhanyagolta, s az által az intézetnek, mellyet vezetett, tetemes károkat okozott, — a katonai hatóság ítélete által az intézetből mint veszélyes egyén el is távolíttatott, — ezennel hazai törvényeink, nevezetesen az 1848-ik 18ik, és az 1840-ik 16-ik törvényczikkek értelmében is végkép elbocsátottnak, az intézettel kötött szerződését pedig szinte megsemmisítettnek nyilvánító. Jelen határozatban mégis T. Nagy József városi főbíró, mint kinek testvére jelenleg a Nyomdában mint ideiglenes ügylő működik, nehogy részrehajlásról vádoltathassék, részt nem vett. Felolvastatván azonban szodói Nagy Benjáminnak Primás Ö Herczegségéhez felterjesztett és ezen Gazdasági közüléshez utasított alázatos Folyamodványa, — mellyben, bevallván mellékesen, hogy a Nyomdai ügynökséghez többé igényt nem tarthat, — legalá-