Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

gása egy-egy épületet vagy épületegyüttest másképp mutat be egyik, másképp a másik oldalról szemlélve, másképp reggeli, déli vagy éppen esti fényben, esetleg árnyékban vagy esőben. A teljesen jellegtelennek tűnő épületek más és más színben tűnnek elő, más és más hangulatot árasztanak. A látványt az is növeli, hogy az utcákból a legtöbb esetben valamilyen irányban ki lehet tekinteni a tájba is: a Mecsekre vagy a harkányi országútra az észak—déli utcákból, a Makár hegyre, a Tettyére vagy a Havi hegyre a kelet—nyugati utcákból. A Belvároshoz így kapcsolódik szervesen a táj, ami tovább növeli a hangulati értékeket. Ezt a szerves kapcso/latot zárja le, esetenként gorombán vagy éppen lehangolóan egy-egy meggondolatlanul felépített, a táj és környezet egységét megbontó épület. A Kulich Gyula utcában keleti irányban haladva egyre finomabban bontakozott ki a Tettye és a Havi-hegy látványa, addig, amíg a Pécsi Kesztyűgyár hatalmas irodaháza fel nem épült. Azóta a monstrum épület teljesen szétrombolta a látványt és a hangulatot. Ugyanez vonatkozik az egyre jobban beépülő Mecsek-oldalra, Makár-oldalra is. Ennek súlyos következménye az, hogy Pécs teljesen elvesztette eredeti léptékét, a 10, 17, 23 emeletes épületek, szalagházak, pan el labirintusok szűkre, levegőtlenre nyomják össze a Belvárost. Az új és a régi közti ellentétet még az is tetézi, hogy a Belváros házai állagukban már a legvégső határig leromlottak, a lakások bérkaszárnyákká süllyedtek, az udvari beépítések során nyomortelepek alakultak ki, az udvari fákat kivágták, mindent aszfalt és beton borít be, az utcák s a kapualjak parkoló autók dzsungeljévé váltak, sokszor lehetetlenné téve a járdán való közlekedést is, a benzingőz, a hótafanító sózás malasztja, omlasztja a vakolatot, az utcák aszfaltja agyonfoltozott, a házak nemcsak alulról, de felülről is vizesednek, a téglák salétromosak, a falak penészesek. A tervszerűtlen bontások következtében az eddig egymást támogató házak sorban megrokkannak, megrepedeznek, életveszélyessé válnak. Ha nincs más megoldás, azt is le kell bontani, ami újabb ház épségét veszélyezteti. Ezen a megrendítő helyzeten egyáltalán nem segít az épületek homlokzati festése, ,,kipuderezése". Ellenkezőleg; ez a módszer a figyelem elaltatásához vezet. Hisz külső, felületes szemlélő előtt úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van. A Belváros ezzel a módszerrel Patyomkinvárossá válik. A színes homlokzat alatt, a kapuk alatt a megoldatlan problémák tovább élnek. Meg kell jegyezni azt, hogy a Belváros házainak műemléki besorolásában is több a szubjektivitás, mint a reális értékelés. Mindenképpen újra kell értékelni a Belváros épületeit és a ma még nem látható értékek feltárása után a teljesen új alapokra fektetett értékelést el kell végezni.