Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

készült összeírás ezt az utcát Négycsatornya utcának nevezi. Feltehető, hogy a defterekben (1554) jelzett Piac utca is ugyanez lehetett. A felső tér közepén állt a Szent Bertalan templom, mely kelet-nyugati irányban épült fel (1309-ben említik először az oklevelek). Az alsó tér lehetett a gazdasági központ: a piaccal és a városházával, körben polgárházakkal. Polgárházak épültek a két legfontosabb kapu felől érkező utak két oldalán is. Ez a Budai és a Szigeti kapu volt. A város főtengelye tehát a hoszszanti, a kelet—nyugati volt. Csak később - a török után - nőtt meg a jelentősége a Siklósi kapunak, mely elsősorban a környező, déli területről érkező útvonal becsatlakozását adta. Itt még a török után is üres területek voltak (az Irgalmas rendház és a mai Kossuth tér helyén). 2. Az egyházi és földesúri központ a belvárostól északnyugatra alakult ki. Ezt hívták később Püspökvárnak. A fallal körülhatárolt tágas városhoz képest a vár meglehetősen szűk helyre szorult össze. Hatalmas helyet foglalt el a 11. században felépült Székesegyház és a püspöki „palota". A Székesegyháztól északra és nyugatra kisebb kápolnák épültek (Aranyos Mária, Szent János kápolna), valamint a török előtt épült fel az úgynevezett „Szatmáry ház", a mai káptalani épület helyén. Nyilván már a középkorban itt lehetett a püspöki pince, a magtár; lehetett a vár őrségének is épülete itt. A török veszély növekedésével a 15. században épült fel a nyugati kapubástya, a Bárba kán. A 11 — 15. században kialakult Belváros településileg egyenetlen volt. A Főtér, bár mértanilag nagyjából a fallal körülvett város középpontjában volt, nem volt azonban a lakott terület centrumában. A nyugati terület elsősorban a püspök-földesúr, illetve az egyház területe volt. Még a 18. században is itt volt a püspöki díszkert (Kert utca, ma: Dischka Győző utca), itt voltak a hatalmas egyházi uradalmak (püspöki, káptalani, székesegyházi, szemináriumi uradalmak) gazdasági irányítóinak házai, a káptalani lakóházak és feltehetően magtárak, gazdasági épületek. Kivételt képez a mai Sallai utca, mely a kereskedelmi főútvonal miatt bizonyára a polgárság által lakott területnek számított. Ez nem is véletlen. Ugyanis már a középkorban itt kezdett kialakulni a város ipari centruma. A városfaltól keletre ugyanis egy bővizű, meglehetősen sebes folyású patak folyt végig észak, s dél irányában. Ez volt a Tettye patak. Partján (inkább a jobb oldalán, tehát a patak és a városfal között) sorakoztak a különböző malmok és műhelyek. Az egész középkorban zavaros közbiztonság miatt azonban a mesterek benn laktak a városban, s csak a malom, műhely volt kényszerűségből a falakon kívül. Nyilvánvaló, lehetőleg ezekhez közel kívántak élni — s nem ok nélkül a földesúrtól inkább távol — a polgárok. A Tettye és környéke a középkorban nem lehetett lakott. Nem is épített volna abban az esetben oda nyári lakot Szatmáry püspök. Nyaralója körül valószínű erdő, s vadaskert volt. Milyen volt a középkori városkép? A meglehetősen alacsony városfal mögött zömmel földszintes házak álltak, lazán, alig-alig összeépülve. Csak helyenként emelkedhetett ki egy-egy emeletes épület. A városban több kolostor és hozzá kapcsolódva templom is állt. Kolostoruk s templomuk volt a Szent Ferenc rendieknek (Sallai u.), a dominikánusoknak (Munkácsy M. és Perczel u.), a bencéseknek (Citrom u.). Ezek a kisebb-nagyobb templomok a püspöki templom és a főtéri Szent Bertalan templommal együtt a városkép meghatározó tényezői voltak. A falakon kívül, a Tety-