Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

csak uzsora áron, 50 százalékos felárral juthatnak. A helyzetet tovább rontotta, hogy a déli területeken a lakosság nagy mennyiségű pénzt vont el a második lebélyegzés elől, s ez most Pécsre és vidékére özönlött, ahol továbbra is a csak egyszer lebélyegzett pénz volt forgalomban. Az a veszély fenyegetett, hogy a kiürítendő terület állatállományát és nyersanyagát nagymértékben felvásárolják. A* kiürítés várható időpontjáról semmiféle megbízható forrásból származó értesülés nem állt rendelkezésre. Egyesek ugyan bizalmas úton szerzett értesülések alapján tudni vélték, hogy a polgári és katonai hatóságok utasítást kaptak Belgrádból, hogy a kiürítést lassan készítsék elő. Ennek a valószínűségét látszott erősíteni, hogy a szerbek felhagytak a város szükségletének fedezéséhez szolgáló rekvirálásokkal, másrészt a pécsi állomáson rengeteg üres vagon vesztegel. Ugyanakkor a pécsi bejegyzett részvénytársaságok és ipari üzemek felszólítást kaptak a folyamatosan tevékenykedő „zsákmányoló bizottságtól", hogy pontos leltárt készítsenek felszerelésükről, vagyontárgyaikról. Ebből az az aggodalom alakult ki. hogy a kiürítéskor a megszállók magukkal viszik a leltárba foglalt berendezéseket, nyersanyagokat és egyéb, az üzemelés folytatásához szükséges eszközöket, ami a termelés folytonosságában rendkívül nagy zavart okozna. Február 26-án Pécsett 13—15 000 munkás tiltakozott Somogyi és Bacsó meggyilkolása miatt, a tüntetők „kötelet Horthy nyakára", „vesszen a hóhér", „le a fehér gárdával" stb. jelszavakat hangoztatott. Másnap, a szociáldemokrata vezetők hívására ismét összegyűlt tömeg határozatot fogadott el, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy „amíg Magyarországon ez a rendszer él, ennek ún. nemzeti hadserege ide bevonulhasson". A demonstratív megmozdulások, az utcán hangoztatott jelszavaik, az írásba foglalt tiltakozás egyértelműen kifejezték, hogy a munkásság alapállása homlokegyenest ellentétes a kiürítés mielőbbi megvalósulását remélő hivatalnoki, burzsoá rétegével. Március 7-én Mohácson és Villányban, valamint Sátorhely-pusztán került sor tiltakozó gyűlésre, a pécsihez hasonló határozati javaslatok elfogadására. A munkásság mozgalmait rendkívül nagy aggodalommal szemlélő polgári körökben csak fokozza az izgalmat, hogy elterjed a híre annak, hogy a szerb kormánybiztos engedélyezte 1920 március első napjaiban Pécsett Ifjú Szocialista Egyesület létrehozását, „amely nagy csendben már meg is kezdte működését, amelyről kétségtelen megállapítást nyert . . . hogy egyedüli célja egy vörös zászlóalj megalakítása személyes jelentkezéssel".

36 Március 27-én a szerbek azzal az indoklással, hogy egyesek az utóbbi időben a régi imperialisztikus politika feltámasztásán fáradoznak, túszokat jelöltek ki pécsi polgárokból, akik életükkel és vagyonukkal felelnek a megszálló hatalom vagy annak közegei ellen irányuló bármely cselekményért. Ugyanilyen megokolással Siklóson a jugoszláv szolgabíró 12 túszt jelölt ki a lakosság különböző rétegeiből.

37 A leírt események, amelyek lényegében kiragadott példák, véleményem szerint elegendő alapot teremtenek ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy 1920 első hónapjaiban a pécsi-baranyai helyzet változatlanul rendkívül bonyolult, ellentmondásos, nagyon nehezen áttekinthető. A megszállók magatartásán nem látszik, hogy tudják, a megye nagyobb része vissza fog kerülni Magyarországhoz. Még mindig él bennük a remény, annak ellenére, hogy a párizsi békekonferencia kidolgozta azokat a feltételeket, amelyeket a győztes nagyhatalmak Magyarországnak diktálnak (január közepén ezeket már át is adták a Huszár-kormánynak), hogy meghosszabbíthatják vagy esetleg véglegesíthetik is a mecseki bányavidékre kiterjedő hatalmukat. 14. B. Helytörténetírás 1982. 209