Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

zsebkendők lobogtató:

sa mellett Eszék felől Pécsre bevonult megszállókat Nendtvich Andor polgármester a város tanácsa élén a pályaudvaron fogadta, s annak a reménynek adott kifejezést, hogy a bevonulók a ,Jogos megszállással járó jogaikat"

2 túllépni nem fogják, hanem a város lakosságával békés, barátságos együttműködésben várják itt be a békekonferenciák döntését. — A parancsnok válaszában „kedves testvéreknek" szólította a város vezetőit. Ez a kezdeti jó viszony a város burzsoá vezetőivel jelentősen közrejátszott abban, hogy nagyon rövid időn belül felszámolták azokat a szerveket, amelyek a polgári demokratikus forradalom eredményeként jöttek létre. Elsőnek (már november 19-én) a nemzetőrség feloszlatására került sor, de rövidesen megszüntették a november 1-én megválasztott Pécsi Nemzeti Tanácsot is, amely ugyan a város igazgatásába érdemben nem tudott beleszólni, de határozottan véleményt nyilvánított a megszállóknak a belgrádi konvenciót megsértő magatartásáról,

5 akik erre valóban egyre több alapot teremtettek. Rövid időn belül kiderült, hogy tevékenységük nem maradt meg a rendfenntartás körében, hanem fokozatosan kiterjedt a polgári közigazgatás területére is. Ez szervesen összefüggött a november 25-én Újvidéken lezajlott népgyűléssel, amely a megszállott területek szerb és bunyevác lakossága nevében kimondatta a Vajdaság megalakítását (Bánság, Bácska, Baranya területén) és az SHS államhoz való csatlakozását. Megalakították a Nagy Népi Tanácsot (Veliki Narodni Szave) és végrehajtó szervét, a Narodna Upravát. Az újvidéki döntésre válaszként december 3-án Pécsett „Néphatározat" született, amelyet magáévá tett a város közgyűlése is, megalkotásában részt vettek a polgári pártok és a szociáldemokraták is. A széles tömegeket kifejező néphatározat egyrészt tiltakozás Pécs-Baranya elszakítása, Szerbiához való csatolása ellen, másrészt kinyilatkoztatása a Magyarországhoz való tartozni akarásnak. A tiltakozás ellenére a megszállók igen céltudatosan folytatják a közigazgatás kézbevételére irányuló tevékenységüket. Kezdetben kísérletet tesznek a hivatalban levő tisztviselői kar megnyerésére. December 12-én azonban új szerb főispánt neveznek ki Pécs és Baranya megye részére Vojnics Tunics István, volt szabadkai polgármester-helyettes személyében. A megszálló csapatok parancsnoka a vármegye alispánját a társhatóságok vezetőivel együtt maga elé rendelte. Ez alkalommal Vojnics közölte, hogy az újvidéki Narodna Uprava Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város főispánjává nevezte ki és követelte, hogy ebben a minőségben működését az összehívottak fogadják el. Miután azonban a jelenlevők ezt megtagadták, eltávozott Pécsről. Januárban azután megjelent Pécsett La//osev/ís János zombori ügyvéd az újvidéki Narodna Uprava minisztereként s a szerb parancsnok által újólag összehívott vezető tisztviselők előtt kinyilatkoztatta, hogy Magyarország megszállott déli részei - Baranyával, mint önálló tartomány, a szerb királysághoz tartoznak. Bejelentette, hogy Pandurovics Lászlót nevezték ki a megye főispánjának, s ezt mint megváltoztathatatlan tényt a jelenlevők vegyék tudomásul. Miután azok vonakodtak a magánjellegű bejelentés alapján az állami rend ilyen megváltoztatását tudomásul venni, Lallosevits kijelentette, hogy a Narodna Uprava ezen határozat megvalósításának akár fegyverrel is érvényt szerez. 1919. január 27-én került sor Pandurovics hivatalos beiktatására. Személyét a városban ismerték, mint volt m. kir. honvédszázados, a pécsi hadapródiskola tanáraként tevékenykedett. A beiktatása elleni tiltakozásként nem jelentek meg sem a megye sem a város vezető tisztviselői. Magatartásuk jogi alapjaként a magyar törvénytárba becikkelyezett hágai egyezményekre és a belgrádi fegyverszüneti megállapodásra hivatkoztak.