Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

A mohácsi ipariskola tanulóinak anyák Osztály " Tanulók Vallásúak Nyelvük aj a a " r "l :

2 T) cn -2 i «.al 43 40 1 8 2 51 Előkészítő A. 51 43 40 1 8 2 51 Előkészítő B. 94 77 81 2 8 3 94 Első osztály 59 50 54 1 1 3 59 Második osztály 64 39 54 2 2 6 64 Minden tekintetben hasonló tendenciák mutathatók a mohácsi ipariskolában, mint a pécsiben. Mégis kiemelendő, hogy csak magyar tanulók szerepelnek a táblázatban. Mohács már a múlt század végén is a három nemzetiség települése volt, így teljesen kizárt, hogy a német és a délszláv nemzetiségek nem képviselték magukat ebben az iskolában. Itt is feltűnő a vidéki tanulók nagyobb száma, az előkészítő két osztályában és az elsőben. A tanoncok közül 87 fő nem kielégítő eredményt produkált. Az okok között felsorolhatjuk a mulasztók magas számát, az iskolába járás akadályozását a mesterek részéről, de nem utolsó sorban megemlítjük a tantervi követelmények behajtásának alacsony fokát is. Azok az oly nemes szándékok, amelyek a kézműiparos réteg fejlesztését, versenyképességét igyekeztek elősegíteni, ekkor még nem tudták elérni céljukat. Tény azonban az, hogy az 1884. évi ipartörvény egyik legnehezebben végrehajtható része ipariskolák felállítása volt, a pontos és mindenre kiterjedő munka azonban lehetővé tette Baranya nagyobb településeiben az iskolák létesítését. Egyre kisebb lett az ellenszenv az iparosok részéről az iránt, hogy tanoncaiknak hetente három alkalommal kellett iskolába járniuk, sőt ennek a délutáni órákban kellett történnie. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint egy tanonc iskoláztatási költsége egy évben 5 forint és 47 krajcárba került.

11

"' Baranyában a mágocsi és a Zsolnay-féle ipariskolát nem számolva 1244 tanoncot iskoláztak be, akiket 30 tanár tanított, így egy pedagógusra 41 diák jutott, ez a szám megközelítően azonos minden iskolában.''

6 Zsolnay Vilmos fáradozása is sikerrel járt. A 80 tanonc, akiket gyárában alkalmazott a záróvizsgákon jó eredményt mutatott fel. A megrendezett munkakiállításon a fiatalok tanúbizonyságot tettek egyre nagyobb hozzáértésükről. A szakmai utánpótlás nevelése azzal az eredménnyel járt, hogy egyre kevesebb külföldi alkalmazott dolgozott a gyárban.

67 A pécsiek igyekeztek tovább lépni. A kőművestanoncok nagyfokú hiányzási átlagát lényegében tudomásul vették, és 1889-ben külön téli tanfolyamot indíttattak számukra egy tanerő alkalmazásával. A képzésre 134 fiatal iratkozott be.

68 Maga ez a törekvés is mutatja, hogy az eltelt 6 év elegendő volt arra, hogy az ipariskolák iránti ellenszenvet legyőzze. A tanoncévek légkörét sem lehetett a legjobbnak nevezni. Az ipartörvény nem intézkedett a tanoncok védelméről. A mesterek gyakran cselédmunkára fogtokokét. Egyes iparágak a tanulót mértéktelenül dolgoztatták, például a sütőknél és a henteseknél. A fiatalokat rosszul táplálták, hiányosan öltöztették. Az országban nagyon kevés helyen — itt kiemeljük Baranyát — sikerült elérni, hogy a tanoncokat délután tanították. A viszonyokról igen jó képet fest az ipariskolák országos felügyelőjének jelentése az 1890 1891-es tanév végén. A mohácsi ipariskoláról többek között így írt: ,, . . . A rajzórákban a két előkészítő osztály egy időben, a három