Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

A táblázatból kitűnik, hogy a felszabadított tanoncok száma az 1860-as évek végéhez viszonyítva közel háromszorosára nőtt.

14 Most csak 20 mesterség tanoncai szerepeitek, szemben az előzővel, mikor 40 szakma tanulóiról volt szó. Teljesen hiányoztak 1874-ben a fazekas, a csizmadia, a német varga, a ráspolyos, a rézműves, a tarisznyás, a tímár, a mészáros, az üveges, a cukrász, a könyvkötő, az órás, a szitás, a kesztyűs, a bábos, a pincér, a kárpitos, a pék a szappanos, a székkészítő, a lánccsináló és a csatos mesterségek tanulói. A társadalmi és a helyi igények továbbra is, hasonlóan a céhes időszakra, az asztalosokkal, a cipészekkel, a lakatosokkal, a kőművesekkel, a cserepesekkel szemben támasztottak nagyobb elvárásokat. A tanulók kora azt mutatja, hogy 12-14 évesen kerültek az ipariskolába, de nagy korkülönbség is előfordult. Az elégtelen oktatási viszonyokról a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében ícy írt: ,,Az iparosoknak nagyobb része nem bír más képzettséggel, mint a melyet a népiskolában szerzett; és a ki magyar népiskoláknak állapotát, a melyben azok legújabb időkig voltak, ismeri, az tudni fogja, hogy ezen képzettség mily csekély. De az ily képzettség a kézmívest egyáltalán nem képesítheti arra, hogy a nagy-iparral való versenyt megállja. Ehhez, kielégítő általános képzettség mellett, még az egyes iparok űzésére való szakszerű képesítés is megkívántatik, mely ismét csak erre alkalmas oktatás által szerezhető".

15 A cél elérése érdekében a vallásés közoktatási miniszter Jagócsi Péterffy Józsefet miniszteri biztosnak nevezte ki az egész ország területére terjedő jogkörrel.

16 Pécs város községi iskolaszéke növelte a szigort, hiszen 1877-ben 48 szülőt bírságolt meg, akik gyermekeit, mint tanoncokat nem szorították rá, hogy iskolába já rjanak.

1

' A megszűnt céhek hivatalos eljárásait sem lehetett egyik napról a másikra az emberek tudatából kitörölni. Jó példa erre, hogy a megye területén a főszolgabírói hivatalok a felszabadult tanoncoknak továbbra is vándorkönyvet állítottak ki, holott ezt az ipartörvény, mint igazoló okmányt megszüntette. Ezért az alispán kötelezte az egyes járások vezetőit, hogy vándorlásra az iskolai bizonyítványt kell felhasználni. Ezzel tudja a tanonc új mesterénél igazolni tanulmányi előrehaladását, szakmai tudását.

18 Az eddig leírtak, a rendkívül helyes törekvések mellett, tulajdonképpen adminisztratív intézkedéseknek foghatók fel. A tanoncok képzése területén az ismétlő iskolák semmilyen előre haladást nem hoztak. Gyakorlatiasan volt ez az oktatás, mert az eredmény nem állt arányban a reá fordított költségekkel. Gyakorlatiadon volt azért is, mert az esti foglalkozások felett minimális ellenőrzés létezett és az is lazult. Fejlettebb színvonalon állt 1848 előtt a képzés, mert akkor sokkal nagyobb súlyt fektettek a rajzoktatásra. A tanoncok nagy része szervezett oktatásban előzőleg alig-alig vett részt. A falusi gyermekek rendkívül hiányos előképzettséggel kerültek az iparba. A városiak közül szép számmal akadtak olyanok is, akiknek nem volt ínyére a tanulás. De ez nemcsak kedv kérdése. A gyermekek az esti órákra vagy el sem jártak, vagy ha részt vettek rajta, az egész napi munkától fáradtan nem lehettek képesek az oktatást figyelemmel kísérni, nem is beszélve arról, hogy átlag 13-15 éves tanulókról van szó. A pécsi polgármesteri hivatal 1878-as iratai szerint az ismétlő iskolákban a mulasztások ijesztő méreteket öltöttek.

111 A tanoncoktatás „válsága" — így fogalmazhatnánk meg a tényeket egy mondatban. Sok régi iparos visszavágyta a céhrendszert, mert a régi iparosképzés hívei maradtak. Hivatalos körökben eljutottak az ipartörvény felülvizsgálatának követeléséig. Olyan iparos szakiskolák, tanműhelyek és kísérleti intézetek felállítását sürgették, amelyek biztatóak lennének a jövőnek. Az ipartörvény nyomán verseny bon-