Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Vargha Dezső: Adatok a bükkösdi Jeszenszky uradalom reformkori gazdálkodásához

ADATOK A BÜKKÖSDI JESZENSZKY URADALOM REFORMKORI GAZDÁLKODÁSÁHOZ

1 VARGHA DEZSŐ /. Az uradalom rövid története a török kiűzésétől a reformkorig Baranya megye nagy károkat szenvedett a török uralom alatt.

2 Legtöbbet a keleti rész, mivel a hadiutak és a vonuló seregek útvonalai itt vezettek keresztül.' A megye nyugati felének megfogyatkozott lakosságát erdők, mocsarak óvták a hadak és a martalócok pusztításaitól, az erdős-dombos északi területeken is kevés település élte túl a százötven évnyi török megszállást. Az a kevés túlélő is mindenben megfogyatkozva tengette életét, szűkös állatállományával egyelőre a terület egy kis, könnyen megművelhető részét vette művelés alá. Sokan az elhagyott falvak egy részét birtokolták/' A megye nagy része a 18. sz. első két évtizedéig kamarai igazgatás alatt állott, területén az udvarhoz hű új főnemesi családok osztoztak. I. Lipót 1703-as adománylevele következtében kapott ismét földbirtokot a pécsi klérus, ezzel azonban az egyházi és világi földbirtokosok hoszszú, ádáz harcai indultak meg minél nagyobb földterületek tulajdonjogáért. A század derekára három politikai-gazdasági erő uralta a megyét: a mindenkori püspök, az Eszterházi- és a Batthyány család. A Mohács előtti köznemesség közül erre az időre csak egyetlen falu (Szabadszentkirály község), valamint szétszórva a megyében 35 armalista maradt. Az egyházi és világi hatalmasságok túlsúlya miatt a középnemesség szerepe nem lehetett jelentős. A nagy uradalmak közé csak néhányuknak sikerült beékelődnie. Ebben az időben indult meg a jobbágyság röghözkötése, termény- és munkajáradék fizetésre való rászorítása, és ezek a terhek egyre emelkedtek. Sok jogtalanság történt ebben az időben, és a megyei vezetés legtöbbször a földesurat védte a jobbágyfalu ellen. Pedig ez volt az az osztály, amely munkájával egyre inkább birtokba vette a természetet, művelés alá vonva még a kevésbé termékeny- és az irtásföldeket is.' A 18. században indult meg nagyobb ütemben a délszlávok és a németek beáramlása, közülük sokan telepedtek le a Zselic falvaiban.

0 A Helytartótanács 1728-ban rendelkezett a nemesek összeírásáról. A vármegye közgyűlése 1732-ben csak 6 kisebb nemesi birtokost regisztrált, köztük Petrovszky Józsefet, aki Rindsmaul gróftól vette meg Drávaiványi és Felsőmindszent környékét, valamint Horváth Dánielt.' Amint látjuk, a birtokszerzés két módja terjedt el, az adományozás mellett gyakran találkozunk a vétellel is. így vált középbirtokossá a megyében a Bésán-, a Czindery-, a Melczer-, a Perczel- és a Sztankovánszky-család. 1754-re 15 középbirtok jött létre. Mivel birtokukat szintén a Habsburgok kegyének köszönhették, a nagybirtokosok nézetét osztották, de a nagy17. B. Helytörténetírás 1981 257