Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

tuk a 200 db agnusdeit és ugyanennyi érmecskét. Nemcsak mi, hanem a pécskörnyéki jámbor és buzgó katolikus hívek mind köszönik ezeket. Apránkint sokan jönnek Krisztus aklába a különböző felekezetekből. Az osztrák tartományfőnökhöz néhány nappal ezelőtt küldött jelentésemből részletesen olvashat ezekről. A többit most mellőzöm. Levelem vivőjétől is mindenről bővebben tájékozódhat. Ez néhány hónapig nálunk lakott. Melegen ajánlom önnek ezt a jó embert, hogy aztán ön által mások is megtudják, hogy a szegények a jövőben is hálásak lesznek jótevőik iránt. Imáiba és szentmiséibe ajánlom magam. Pécs, 1621. május 1. Legkisebb szolgája: Vodopia Máté s. k. ARSI. Austr. 20. F. 169. Fordítás eredeti latinból. (Sz. 79.) XVIII. Koprivnica, 1621. június 15. Cserneky János levele Vitelleschi Muzio rendfőnökhöz Rómába Az isteni Gondviselés az ember életében a keserűt édessel, a szomorúságot ötömmel vegyíti. Ez bizony igaz és hasznos! Három hónapig olyan súlyos és veszélyes betegséggel sújtott, hogy már fél szemem elvesztésétől féltem. Nyugtalanságomat az is fokozta, hogy betegségem éppen a nagyböjti időszakra esett, amikor sok ezer ember várta lelki segítségemet. De édes vigasztalást adott az Isten és nagy örömmel töltött el, mikor virágvasárnap délelőtt kézhez kaptam P. Provinciális

1 levelét és ez nagyon jó kedvet csinált nekem, mert láttam, hogy ön nagyon a lelkére kötötte neki missziónk ügyét. A levél azzal a reménnyel is kecsegtetett, hogy kapunk több munkatársat missziónkba. Ugyanaznap még egy nagy öröm ért: estefelé megkaptam az ön levelét, mely tele volt atyai szeretettel; és megérkeztek az értékes ajándékok is, amelyeket még a múlt esztendő október 10-én indított Rómában útnak. Mikor megismertem a Provinciális tervét és engedélyt koptam a török uraktól, útnak indultam április 20-án, s fáradságos, de biztos úton 29-én Zágrábba, majd onnét Grácba mentem. Onnét Leobenbe mentem P. Piovinciálishoz. Részletesen beszámoltam neki mindenről, ami a misszió helyzetére vonatkozik, tőle irányítást és utasításokat kaptam. Csak egy társat adott P. Czvetich György- személyében, aki horvát nemzetiségű ugyan, de jártas a magyar nyelvben is. Gondoskodott róla, hogy soronkívül pappá szenteljék. Első miséjét kellő okból csak Pécsett fogja elmondani. Még egy pátert és segítőtestvért szerettem volna kapni, de a provinciális nem tudott most a misszióba megfelelő embert adni. P. Dobronokiról•"' beszéltem a provinciálissal, de ő más véleményen volt. Én se voltam rest nézetem előadásában. A döntést önre hagytuk. Én azt tartom, hogyha arról van szó, hogy hol lenne P. Dobronoki működése hasznosabb: a provincia területén vagy ebben a misszióban; itt biztosan sokkal hasznosabb lenne a lelkipásztori működése, mint ott, ha a páternek is van hozzá kedve. Nagyon jó lenne, ha először Raguzába menne, onnét Belgrádba, de semmiképp se egyenest Pécsre. Az aratás kétségkívül nagy, úgyhogy csupán azoknak a katolikusoknak a száma, akiket eddig két páter gondozott, meghaladja a tizennégyezret. És hol 7. B. Helytörténetírás 1981 97