Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

Azt mondják, hogy a kálvinisták püspöke Budára ment a vezérhez panaszra. Félünk, hogy mi is belesodródunk a bajba. Ki ad ennek az embernek agyvelőt, okosságot, észt? Félő, hogy magát és bennünket is tönkretesz. Küldöm a kádi írását István számára. Remélem, hogy nem lesz baja. Küldöm oz aranyvíz leírását, amit elutazásom előtt Fiorovith úrnak

7

' ígértem. Adja át, kérem, annak a jó embernek. Az a bizonyos török nem volt ám a római kollégiumban vagy szemináriumban, sem a Germanikumban, nincs is neki Rómában testvére. Teljesen szabad volt, mégsem akarta megmondani urának nevét. Adódó alkalommal, óvatosan ki kell majd kérdezni. Isten tudja, hogy kicsoda. Mondja meg Tisztelendőséged a jó páternak, hogy legyen okos és engedelmes, legyen kész arra, hogy oda, akkor amikor és úgy megy vidékre és mindig azzal a társsal, ahogy mondják neki. Különben hiába dolgozunk! Oktalan hévvel ne herdálja szét azt, amit mi itt nagy szegénység és sok kellemetlenség közepette összegyűjtöttünk. Mi itt úgy fogunk össze, hogy mindegyikünk a másik kettő engedélye nélkül még a lábát se teszi ki a házból. Ha ön másnak ismerné, figyelmeztesse, nehogy veszélyt és botrányt hozzon a fejünkre. Tudom, miért mondom ezeket! Szeretetébe ajánlom magamat. Krisztusban szolgálja: Vásárhelyi Gergely Pécs, 1613. március 18. ARSI. Austr. 20. F. 41. Eredeti latinból fordítás. (Sz. 7.) 1 Márk úr — Marco Vlagusich belgrádi kereskedő. 2 István úr — temesvári Nikolics István pap. ó Simon úr — Matkovics Simon plébános. ' Fiorovith Giovanni raguzai kereskedő. IV. Pécs, 1613. március 21. Vásárhelyi Gergely levele Kasics Bertalanhoz, Belgrádba Mióta Uraságodtól eljöttem, ez már a harmadik levelem. Várom István urat az úr áldásával. A ház ügyében már döntöttünk és megegyeztünk. Az ellenség tombol, de Krisztus akla bővül. P. Zakariást a nép kérésére a falvakba küldtem gyóntatásra. István úr hozza magával kádink írását. Ha megjön, azonnal be kell őt mutatnom neki. Hozzon magával némi ajándékokat, olyanféléket, amilyeneket uraságod szíves volt nekem is adni szétosztásra. E sorok átadója István

1 tisztelendő úr, aki eddig a szláv és magyar katolikusok plébánosa volt. Uraságodhoz megy, hogy szokott szívességével segítségére legyen őszentségénél tanulmányai végzésében. Jó és példás életű férfi, nagyon buzgó az eretnekek térítésében s a katolikusok visszavezetésében és megerősítésében. Egy dolog hiányzik és hiányzott neki, s ez az, hogy tanulatlan. Mást nem tud, mint - megértés nélkül - latinul olvasni. Szeretne kazuisztikát hallgatni és latinul tanulni. Ebből is láthatja uraságod, milyen nagy szüksége van ennek az országnak legalább kicsit művelt papokra. Meg lenne elégedve kenyérrel is, csak éhen ne haljon. Tudom és remélem, hogy uraságod a magára hagyott lelkek iránti szeretetből szívesen fog neki helyet szerezni arra az időre, amíg tanul. Nehogy a vak vckokat vezetvén, mindketten verembe zuhanjanak.