Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

14. SZÜCH MIKLÓS, neve és levelének nyelve alapján ítélve pécsi magyar ember volt, a jezsuiták következetes támogatója. Kasics Bertalan tőle kér elfogulatlan tájékoztatást a naptár miatt összekuszált pécsi helyzetről, amit Szüch „lelki ösmerete szerint" meg is ád egy hosszú levélben. (VIII., IX.) 15. VÁSÁRHELYI GERGELY Marosvásárhelyen született 1562-ben, Zágrábban tanár 1607-ben, 1609-től kezdve időnként látogatja az Alsólendva környékén élő magyarokat. A törökök hívják Kanizsára, Pécsre, ahol 1612— 1618-ig működik, majd Bethlen Gábor hívására Erdélybe megy, ahol szóval és írással dolgozik 1623-ban bekövetkezett haláláig. (I., IL, III., IV., V., VI., VIL, VIII., IX., X., XI., XIII., XIV., XV., XVI.) 16. VITELLESCHI MUZIUS 1615-1645-ig jezsuita rendfőnök, és mint ilyen, mindig nagy érdeklődéssel olvasta az itteni társak leveleit. (XVI., XVII., XVIII., XIX., XXL, XXII., XXIII., XXIV., XXV.) 17. VODOPIA MÁTÉ dalmát származású, magyarul is beszélő misszionárius, aki 18 évig működött Pécsett és környékén. Matkovics Simon és Cserneky János sok kellemetlen évet szereztek „a szelídlelkű példás papnak, aki kiváló lelkipásztor volt és értette a módját, hogyan kell az itteni néppel bánni" - írja róla a nagyon kritikus Czvetich György. Meghalt Zágrábban, 1638. december 26-án, 59 éves korában. A Tettye-utcai kis házban írja leveleit a római rendfönöknek és innét küldi üdvözletét az óceánon túl, Dél-Amerikáiban működő missziós társainak! A világtávlatokat nem felejtette el a küzdelemteljes, eredményekkel alig kecsegtető török misszióban sem. (XVI., XVII., XVIII., XX., XXII., XXIII., XXIV., XXV.) A pécsi misszió kezdete Közölt leveleink megértését és a bennük szereplő emberek és események elhelyezését szolgálja néhány sor a pécsi és belgrádi misszió alapításáról és első húsz esztendejéről. 1612. okóber elején Pécsett, majd ugyanezen év decemberében, valamivel karácsony előtt Belgrádban váratlanul felbukkan néhány jezsuita. A meglepő nem az, hogy jezsuiták voltak, hanem az, hogy nem ferencesek. Továbbá az, hogy nem bosnyákok vagy horvátok, hanem magyarok, valamint az, hogy az új prédikátorok katolikusok és nem reformátusok. Mert református és ariánus prédikátor meg tanító volt itt ezen a vidéken a 16-ik század közepétől. Részben a tolnai református kollégiumból, részben Erdélyből jöttek a minden tekintetben magára hagyott néo megsegítésére. Katolikus papról azonban alig hallunk 60—70 év alatt. Ezért nagy feltűnést keltett, hogy magyar papok jöttek. Pécsett volt egy pap, Radobiglia István, Temesváron Nikolich István nevű pap működött, de egyikük sem volt magyar. Itt helyben összeomlott a katolikus egyházszervezet s a királyi részből nem jutott a török hódoltsági területre, mikor ott is alig volt s arra a kevésre, akiket Pázmány kezdett összeszedni, égetően szükség volt a katolikus újjáéledéshez. A boszniai ferencesek egészen megdöbbentek, amikor arról hallottak, hogy más szerzetespapok, sőt még egy világi pap is küldetést kapott a pápától az ő működési területükre. Mivel a magyar megyéspüspökök nem tartózkodtak egyházmegyéjük területén, azért a pápa az egész hódoltságot Budától Konstantinápolyig a boszniai ferences püspök joghatósága alá helyezte. A bosnyákok török alattvalók voltak, itt születtek, így a török megtűrte őket. A még meglévő katolikusokkal való törődés természetesen lehetetlen volt ilyen hatalmas területen egyrészt azért, mert a szabad és biztonságos közlekedés nem volt biztosítva, de másrészt azért is, mert a boszniai püspök és a ferences fráték, a barátok, nem beszélték a magyar nyelvet. Mindezek ellenére szerették volna az új jövevényeket kitenni az ,,ő" területükről. Nem is voltak jóban sem a jezsuitákkal, sem Matkovics Simonnal, aki világi pap volt s a jezsuitákkal együtt érkezett Belgrádba, Pécsre. Leveleink elsősorban a belgrádi és a pécsi missziós állomás kérdéseivel foglalkoznak. Hogyan jöttek ezek létre? A pécsi állomás elindítója tulajdonképpen Bánf-