Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

rásokban: Bm. L Alisp. ált. ir. 127/1890., 159/1894., 8127/1899., 8213,1889., 7640M889., 8789/1898., 8951/1898. számok alatt. A sajtó az agrárszocialista mozgalom kapcsán, nagy terjedelemben foglalkozott a nazarénizmussal. Tendenciózusan úgy kívánta beállítani az eseményeket, hogy a „nazarénizmus vezetett a szocializmushoz", az agrárszocialista zendüléshez. Nem vette figyelembe, hogy pl. a hegyháti járás magyar falvaiban ugyanúgy terjedt, mint a drávaszögi horvát (sokac) vcgy a Duna menti magyar falvakban. A nazarénizmus erős Mohácson is. 1894-ben már ún. „gyülekezeti hely" építésének engedélyéért fordultak Mohács város polgármesteréhez. (Ekkor már 20 család — 158 lélek — ajánlott fel adományt ennek létesítésére. M. V., 1894. május 20.) 1895 áprilisában a bodolyai nazarénusokról hallunk, akik a keresztelést („fürösztést") a Karasicában végezték. M. V. 1895. április 7. 1897. május 20-i hegyháti járási fszib. jelentése szerint a járás községeiben 798 lélek nczarénus. A dályoki nazarénusok gyarapodásáról számolt be M. V. 1896. július 12-i száma. Ugyanitt 30 mohácsi lakosról is névszerint hírt adott, akik nazarénussá lettek. 1897. január 10-én a M. V. negyvenhárom dályoki katolikus magyar és horvát személy felekezetnélküliségét, illetve nazarénussá válását jelentette. Ezzel kapcsolatosan még sajtóvita is kialakult. Motorics Péter dályoki sokac plébános igyekezett denunciálni azokat, akik bejelentették az egyházból történő kilépésük szándékát. „Akik elhagyták őseik hitét" címmel válaszolt az újság híradására. Kijelentve, hogy ,,. . , nem hagyták el hitüket, csak az államellenes felekezetükbe, nazaren gyülekezetbe léptek . . .". Húsz-harminc éve ,,hol erősödik, hol gyengül ez az eretnekség . . ." írta cikkében. (M. V., 1897. január 17.) Élesen vetődött fel a magyar és horvát községek nazarénus gyülekezeteinek problémája. Az agrárszocializmus erősödésével ugyanis ezzel egyidőben a nazarénizmus addig soha nem tapasztalt arányokat mutatott. Nemcsak a katolikus egyházi adó fizetését tagadták meg, hanem a katolikus iskolák (felekezeti iskoláik) fenntartásához szükséges adókat sem kívánták fizetni. A PN., 1898. január 8-i „Szocialista Sokacok" című cikkében több olyan vonatkozás található, amely a nazarénizmus és a szocialista követelések keveredését mutatja. ,,. . . Hercegmárokon és Darázson a felekezeti iskola fenntartásával kapcsolatban kijelentették, hogy nekik szocialista tanítók kellenek, a mostaniaknak nem fizetnek. A földek felosztásáról és 2—3 forintos napszámról beszélnek . . .". A mozgalom kirobbanásának idejében, majd azt követően is több nagy lélegzetű cikk íródott a vármegye vezető politikai lapjaiban a nazarénusok ellen. A helyi lapok nacionalizmussal átitatott cikkei igyekeztek teljesen hamis összefüggésbe helyezni a drávaszögi régióban jelentkezett és megerősödött nazarenizmust. Úgy állították be, mintha e szektariánus mozgalom a sokacok quazi nemzetiségi mozgalmának egyik megjelenési formája lenne. Más cikkekben pedig letagadják, hogy magyar községekből indult ki, továbbá ugyanúgy terjedt azokban, mint a sokac községek között. „Sokacaink szocializmusa" című cikkében a M. V. 1898. január 30-án a következőket írta: „...ennek a mozgalomnak a szálai mintegy másfél évtizedre nyúlnak vissza. Ekkor kezdődött: sőt néhol mindjárt gyökeret vert a nazarénusok szektája. Ezzel egyidejűleg vette kezdetét a vallás iránti rendíthetetlen bizalomnak, a papság tiszteletének a hanyatlása. így elfajult lassan a vallás és hirdetői elleni tikztelet. Azon az elven, hogy »papnak nem adozunk«: gúnnyá ér, engedetlenséggé ... a vasárnapi templomba járás helyett egy nagyrészét áhitatosKodással, dologtalansággal töltötték . . . akinek valamije vdlt, megosztotta azzal, akinek nem volt. A fegyverviselést megtagadták. A bodolyai és darázsi hegyekben elszórtan lakó magyarok . . . miután már a nazarénizmus vallás-mártíromsággal telt s túlvilági boldogsággal kecsegtető tanait kissé unalmasnak kezdték érezni, teljes erejükkel csatlakoztak a szocializmushoz . . .". A nazarénizmus a 19. sz. végi és a 20. sz. első évtizedében is folyamatosan fejlődött a Drávaszög és a Duna mente falvaiban. Számukat itt az alispán jelentései alapján 4000 lélekre tehetjük. Vörösma-rton 1901-ben 94 család lépett egyszerre ki a református egyházközségből és vált nazarénussá. (Mohács és Vidéke 1901. március 17.) 1914 februárjában kelt főispáni jelentés szerint Baranya vármegyében a nazarénusok száma 8990 lélek. Legjelentősebb nazarénus régió ekkor a Drávaszög volt. (i Uo. 7 Uo. s Uo. 11 Pl. Arch. 651. f. 1 1899-338. Továbbá: Bm. L. Főisp. biz. ir. 223 1897. - A baranyavári fszb. 17/1897. sz. jelentése. w Uo.