Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban
nyező változatlanul hagyását elrendelte: ,,a mozgalom által aránytalanul magasnak és terhesnek talált canonica visitációban meghatározott javadalmazás mellett kívánta az adminisztrátorból lett plébánost kinevezni", pedig még a főispán is azt várta, hogy a püspökség legalább formai tárgyalásokba kezd a járási politikai hatóságok bevonásával. Erre azonban nem került sor. így az ügy ad acta került. A főszolgabíró jelentésében az aggodalom azonban mint az események mutatták, valójában feleslegesnek bizonyult.''' A nazarenizmus terjedését azonban nem lehetett megakadályozni. A mozgalom erejétől, az általános tömeghangulattól való félelem miatt a kirendelt katonai karhatalom költségeit sem tudták végül a falukra kényszeríteni. A főszolgabíró tudatában volt, hogy újabb nagyerejű megmozdulásokra kell számítani, amennyiben azt erőszakkal, vagy a képviselőtestületre irányított nyomással akarják keresztül vinni. Ezért javasolta a főispánnak, hogy a katonai erők kinntartózkodása alatt rendezzék ezt a kérdést. 'Igy a képviselőtestületi gyűlésen a 4400 forintnyi összeg adóban történő fizetését kényszeríteni lehet és az akkor kitörő megmozdulást le lehet verni. 96 Erre azonban nem kerülhetett sor. A karhatalom és a katonaság jelenléte ellenére nem merték az adókivetést megkockáztatni. 1899-ben az alispán arra kérte a hadügyminisztert, hogy a hatalmas összeget fizesse az állam, mert ezt az elszegényedett drávaszögi községek képtelenek. 0 ' A drávaszögi parasztság küzdelme magyar—horvát agrárszocialista mozgalom kiemelkedő eseményének tekinthető. Pölöskei—Szakács szerkesztette „Földmunkás és szegényparaszt mozgalmak Magyarországon" c. szintézisükben a Dunántúlon a két legjelentősebb mozgalomként értékelték a Baranya megyei és a dunaföldvári zendülést. A mozgalom történetének feltárása mutatja meg a korabeli szegényparasztság, földmunkásság szociológiai viszonyainak valóságát. Az állami és egyházi adózás, a kisbirtokosokat ugyanúgy sújtotta, mint a földmunkásságot az országosan alacsony napszámbér. A drávaszögi (Karasica és Duna-menti) falusi kisparasztságot e mellett speciális helyi adottságok még az országosnál is nehezebb helyzetbe taszították. A súlyos és sorozatban jelentkező természeti csapások — árvíz, járvány stb. — a terület egy-egy faluját az éhínség szélére sodorták. A kisbirtokosság lesüllyedése az agrárproletár nívóra meggyorsult a 19. sz. utolsó esztendejében. A drávaszögi falvak agrárszocialista mozgalmának élén álló földmunkások egy évtizeddel korábban, kivétel nélkül, kisparaszti birtokosok voltak. A mozgalom vezetését a szociáldemokrata párt irányította. Magyarországon az MSZDP ebben az időben jelentős szervezeti hálózatot épített ki a falvakban. BácsBodrog vármegyében 84 községben volt pártszervezet. Baranya országosan a hatodik vármegye volt ebből a szempontból. 12 községben működött az 1890-es évektől pártszervezet. 1897-ben azután a negyedik helyre lépett előre 26 községben megszervezett szociáldemokrata pártalapszervezeteivel. Ezek döntő része a drávaszögi mozgalom idején jött létre. A mozgalom irányítása közvetlenül az MSZDP országos vezetősége, továbbá a Pécsi Szociáldemokrata Szervezet révén valósult meg. 1897—98-ban ugyanakkor a Független Szociáldemokrata Párt Várkonyi István vezette frakciója, valamint Mezőfi Vilmos által irányított „Újjászervezett Szociáldemokrata Párt" is igyekezett befolyását kiterjeszteni a mozgalomra. A helyi vezetők mindkét párttal rendszeresen kapcsolatba kerültek. Várkonyi pártjának hatása a földosztó törekvésekben itt is megmutatkozott. A
