Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban
re minden község 2-2 küldöttet köteles küldeni, ezen a gyűlésen meg fog jelenni Őfelsége a Király és kijelenti, hogy neki 2 millió forint adóssága van, melyet ha a szocialisták hajlandók átvállalni, Ö felsége a trónról le fog mondani. A szocialisták az adósságot át fogják vállalni - Ö felsége lemond, s Kossuth Ferenc lesz a király. Kossuth Ferenc ekkor minden szocialistának ad 5 hold földet, s akinek még nincs, kocsit, 2 lovat és gazdasági felszerelést. . . ". Az agitáció még márciusban azt helyezte kilátásba, hogy májusra sor kerülhet a földosztásra. A szociáldemokrata párt központja május elején felrendelte a vezetőket és meggyőzte őket ennek a törekvésnek a tarthatatlanságáról. Erre enged következtetni, hogy a május 15-i híres kiskőszegi vásáron a legnagyobb nyugalommal vettek részt. A legizgalmasabb események a darázsi hegyre való kivonulással voltak kapcsolatosak. Elterjedt a híre, hogy június 10-e éjjelén a darázsi szőlőhegyen meg fog jelenni Krisztus — és megszületik az ezeréves új birodalom. „Itt kinyilatkoztatja az egyenlőséget, a földosztást, a szegénységet eltörli, s Kossuth Ferencet választják miniszterré, miután a császár önként lemond". Az „egyenlőség birodalmának", a földosztás kinyilatkoztatásának reménye és hite óriási tömegeket mozgatott meg a környező sokac és magyar agrárszegénység körében. Kétezer ember indult meg a hegy felé. Elszánással és az új ezeréves egyenlőséget ígérő birodalomba vetett hittel. A ma emberének megrendítő hatásúnak tűnik mindez. A sokac—magyar parasztok soha nem láthatták meg az „éjszakai varázslat során" az ezeréves birodalom „égi jeleit"; az utakat mindenütt állig felfegyverzett katonák, csendőrök állták el. A hatalom csak a fegyverek erejében hitt. Az eseményből egyetlen reális mag maradt meg sokáig, amely mindig előbukkan a 20. századi baranyai mozgalmaik során: a földosztás! 1905. évi arató- és cselédsztrájkok idején újra felhangzik ugyanitt: „a főherceg földjét fel kell osztani". Alig múlott el öt év, s az ezeréves birodalom misztikumára nem gondolt senki, de a föld felosztását még jobban kívánták, mint valaha. Az agitáció azután más irányba indult el. Az aratási szerződések előnyös megkötésére igyekeztek a vezetők egységfrontot kialakítani. „ . . . Dobos Gáspár és Zlatarics Márkó negyednapra Budapestről falujukba visszaérkeztek, mi célból voltak fenn kipuhatolható nem volt, mégis a rendkívüli titkolózásból azt vélem, hogy a szociáldemokrata párt a nyárra titkon szervezett országos aratási, illetve mezei munkássztrájkot céloz, — erre enged következtetni a darázsi, hercegmároki, bodolyai, kisfaludi, vörösmarti, kopácsi, bengei, várdaróci, csúzai, dárdai, bellyei, szóval az egész alsó és felső vidéki mezei munkások jó részének a legszélesebb körű felvilágosítása, a lehető legmesszebbmenő, s jóindulatú magyarázgatások és figyelmeztetések daczára, a mezei munka törvényszerű elvállalásától és munkás igazolványváltásától való merev vonakodása, ... Kétségtelen, hogy a titkos közhangulat a szocialisztikus törekvések mellett való töretlen kitartásra irányul . . . ettől várván a hozzáfűzött vérmes remények elmaradhatatlan sikerének teljesülését" 4 ' — írta a főszolgabíró. Utalt arra is, hogy a Darázs és Hercegmárok községekben lakó magyarok: ,. . . . munkásigazolvány mellett aratási szerződések megkötésétől" vonakodtak, s cratási munkát nem vállaltak. Kijelentették, hogy „eddig is eleget tettek aratási kötelezettségeknek ezután is annélkül, hogy erre előre erőszakkal köteleznék' . Erősen meglátszik a Népszava és szocialista vezetőjük Dobos Gáspár agitációja. A szerződéskötés megtagadása nyilván a nyárra készülő aratósztrájk árnyékát vetítette előre.
