Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

ográrszocialista megmozdulások menekülő résztvevői, vagy éppen szolidaritásra buzdító vezetői átjártak, elsősorban a Margitta-szigetre. Még március 2-án is arra kérte a baranyai főispánt a mohácsi főszolgabíró, hogy tekintettel Margitta-sziget óriási kiterjedésére, írjon át Bács vármegye főispánjához, hogy egészítse ott is ki a portyázó csendőrőrsöket, amellyel megakadályozhatók az „agitátorok újabb átszivárgása". Azt azonban nyilván nem lehetett megakadályozni, hogy Margitta-sziget népe csatlakozzék a mozgalomhoz. A szigetre már korábban Baracska, Vaskút, Bácsmonostor, Csatalja községből jelentős magyar és horvát családok telepedtek le. „Valamennyien szocialisták és alig várják, sogy Bácskában agrármozgalom robbanjon ki — írta a főszolgabíró Baranyavárról és Mohácsról — akkor ők is csatlakoznak hozzájuk." Az országos rendőrfőkapitány az eseményeket összefoglaló jelentésében azután részletesebben utalt arra, hogy a drávaszögi és a Mohács, valamint siklósi járási mozgalom alakulását a pécsi szociáldemokrata párt vezetősége is irányítja. Vaszary rendőrkapitány is így látta. Valójában a pártvezetőség leszerelni igyekezett a mozgalmat, és később a párt lapjában ennek hangot is adott. 1898. január legvégén a hangulat további élesedése konstatálható. Darázs és Hercegmárok képviselőtestületi ülésén Zlatarics Márkó és Dobos Gáspár agitációjának azon része ellen, hogy „a községbe helyezett csendőrség és katonaság tartási költségét nem a községnek kell majd fizetni, hivatalosan ismét közöltette, hogy a szocialista vezetők állítása ellenére mégis csak a községnek kell kiegyenlíteni". Erre a bejelentésre, ami „iszonyú lármát provokált, a darázsi képviselők ordítozva kijelentették, fizesse az, aki idehozta, az akit őriznek, s eltávoztak .. . "7 A néma ellenállás kezdte jellemezni a falvak többségét. A „ . . . megbánásnak, megtörésnek nyoma sincsen. Általánosságban inkább a dac, úgy hogy a sokacság alig várja a katonaság elvonulását és akkor jön szerintük a bosszúállás. A jegyzőt és papot okolják legújabban, hogy ezek hozták a katonaságot a nyakukra .. . ". Az ellenállásnak a következménye lett, és egyben hangulatmotiváló jelenség volt, hogy a négy század katonából 3 századot visszavezényeltek. Ami mögött a mozgalom erejének gyengülése is látható, továbbá egy olyan meggondolás, hogy a mozgalom leszerelését nem fogja elősegíteni, ha a katonai szállásolás terheit a falvakra hárítják. Február 2-án hat tagú küldöttség jelent meg a főszolgabíró előtt, és kérte, hogy a íalu nyakára küldött katonaságot teljesen vonják vissza. A küldöttség a darázsi és hercegmároki képviselőtestület tagjaiból állt, akik tisztában voltak azzal, hogy a katonabeszállásolás roppant terhét a falura próbálják majd kényszeríteni. A főszolgabíró azonban csak akkor volt hajlandó erre, ha a testület garanciát ad a szocialista mozgalom megszüntetéséről. Erre a küldöttség eredménytelenül távozott, minthogy ezt a garanciát nem kívánta, s valójában nem is tudta volna megadni.

28 Egy igen jellemző epizódról számol be a jelentés Zlatarics Márkó letartóztatásával kapcsolatban. Amikor a törvényszékre kísérték, az őt látni akaró tömegnek kijelentette: „ . . . Miként Krisztust, úgy engem is ártatlanul hurcolnak meg és üldöznek ... ez természetesen a csőcselék között erős visszhangot okozott. . . ". A tömegek között az terjedt el, mutatva a mozgalomban jelentkező misztikus gondolatokat, hogy ,, . . . Dobos Gáspár és Zlatarics Márkó már nincsen fogságban, hanem Budapesten vannak, ahol a miniszterrel csinálják az új szocialista törvényt. . .".