Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

Kolutacz Márkó kisbirtokos Sovakov ellen feljelentést tett, mert állítólag megfenyegette. A csendőrség Sovakovot a községházára kísérte 8-án. Dobos Gáspár a darázsi magyar és sokac lakosságot hirtelen összegyűjtötte, és felvonultak a hercegmároki községháza elé, és követelték társuk azonnali szabadon bocsátását. A telefonon odarendelt újabb csendőrjárőr fellépésére feloszlott a tömeg. Másnap, a darázsi templomban a pap prédikációja alatt — aki támadta a szocialistákat — zendülés tört ki. A pap elhagyta a templomot.

18 10-én újabb tömegtüntetésre került sor. A főszolgabíró a mozgalom első számú vezetőjét, a darázsi Dobos Gáspárt, a hercegmároki Zlatarics Markot és testvérét Mijót, valamint Filakov Vinkót „hatósági engedély nélküli pénzgyűjtés" címén letaitóztatta és a dárdai fogdába hurcolta. A foglyokat 40—50 darázsi magyar és hercegmároki szocialista sokac kísérte. A dárdai főszolgabírói hivatalba nyomultak be és követelték a foglyok azonnali szabadon engedését. Majd a hivatal udvarán tüntettek. Újabb csendőri erők érkezése vetett véget ennek a mozgalomnak. A vezetőket és a legbátrabb tüntetőket a királyi járási bíróságnak, illetve ügyészségnek adták át.

l!l A szervezkedés kiszélesedésére utal, hogy a vörösmarti szocialisták Kovács Pál és Rakity Tadia által kapcsolatot tartottak fenn a darázsiakkal, éjjelenként értekezleteken tárgyalták meg a tennivalókat. A bengei sokacok is szereztek már némi értesülést nyelvrokonaiktól a szervezkedésről. Bodolyán a darázsi, hercegmároki, izsépi sokacok is összejöttek. Baranyavári szocialistákhoz érkezett a bengei szocialista sokacok pénzadománya. Lasko magyar lakossága teljes mértékben támogatta őket. Ennek határában, Kupuszinán lévő kisföldbérlők is csatlakoztak, bár ezeket erős felügyelet alatt tartották a csendőrök. A főszolgabírónak a mozgalom lényegét értékelő megállapítása szerint: „Dobos és Zlatarics, valamint a vörösmarti Rakity Tadia személyében igen vakmerő és képzett vezetőkkel rendelkeznek. A magyar és sokac tömegek tájékoztatását sikerült e vezetőknek jói megszervezni és ellátni őket horvát, illetve magyar nyelvű agitációs anyaggal. (Zágrábból, illetve Budapestről). Ezek folyamatos küldését már 1897 karácsonyán megszervezték, amikor hárman a budapesti központi vezetőség értekezletén voltak".

20 A mozgalom kiéleződéséhez hozzájárult a bevezetőben vázolt hallatlan nehéz gazdasági körülmények mellett, a község és a helyi egyházi tényezők közötti viszony megromlása. A hatósági jelentésekben maguk a járás vagy a megye vezetői is elismerték, hogy a helyi „sokac plébánosnak népével teljesen meghasonlott a viszonya úgy, hogy a nép elkeseredettsége már papja és az egész egyház ellen irányul A főispán kénytelen a belügyminiszterhez részletes jelentést tenni erről is, hangoztatva, hogy annak magatartása is hozzájárult az ellentétek kiéleződéséhez: ,, . . . Nevezett lelkész híveivel olyan durva és goromba bánás módot tanúsít, nyerészkedő természeténél fogva állítólag híveit illetéktelen követelésekkel terheli, a római katolikus temetőt, saját hasznára disznó, illetve birka legelőül bérbe adta, köztudomású, hogy a községben ágyast tart akihez időszakonként beszedett párbér hátralékoknak egy részét beszállíttatja . . .". 16-án újabb események következtek. Dobos és Zlatarics által szervezett Darázs, Hercegmárok, Izsép, Dályok, Bodolya, Kisfalud, Vörösmart községekből összesereglett tömeg botokkal és karókkal a 7 főnyi csendőrséget megrohanta, ,, . . . úgy, hogy ez fedett állásban helyezkedve lövésre készen állt, s a csoportosulás színhelyét utóbb is elhagyni kényszerült, míg a tömeg ott mozdulatlanul maradt".

21 A tömegmozgalom csúcsát jelentették ezek az események, amelyről a legtárgyilagosabb beszámolónak a községi körjegyző írásos jelentését kell tartanunk, ame-